Tévétorrent

Banshee

  • Szabó Ádám
  • 2013. május 12.

Tévétorrent

Mutasd a moteled, megmondom, ki vagy - nincs, ami jobban jellemezne egy települést, mint a kocsmával egybekötött városszéli szállója. Természetesen akad egy hasonló Banshee városában is - ebbe menekül frissen szabadult főhősünk, és nem is szándékozik továbbállni. Pedig baljós előjel akad: a kócerájban a szeme előtt gyilkolják meg a kinevezés előtt álló új seriffet - mire ő felveszi a rendőrfőnök jelvényét, és a bőrébe bújik.

Eddig minden egy sablonbűnügyi szappanoperát sugall, ám a továbbiakban jócskán megmerítkezünk a thrillerben és a drámában, és a sorozat kioszt pár pofont a nézőknek is.

false

Indiánok, hollandok, amishok, kurvák és még ki tudja, mennyi féle-fajta ember él együtt a településen - hasonló tömörülés inkább játékokban és képregényekben fordul elő. A városka a maga színes-szagos légkörével, fura figuráival nemcsak a széria legnagyobb erőssége, hanem az egyik főszereplője is. Nem is árt a körítés, ugyanis a rablóból lett pandúr főhős, Lucas Hood a megkapó flashbackeken kívül eleinte nem sok potenciával kecsegtet - tudjuk róla, hogy kemény, és... hát, körülbelül ennyi. De a többi szereplő olyan gyönyörűen elcseszett, titokkal teli és vészjósló, mint maga Banshee városa. A remek castingot az ilyen, élettel teli mellékalakok dicsérik; akad figura, akinek hosszú részekig csak néhány jelentéktelennek tűnő pillanat jut - ám ezek olyan szépen épülnek egymásra, hogy mikor az illető végre valójában színre lép, az tényleg üt. Hasonló technika mentén szerveződő elszórt történetszál több is akad, a fővonal viszont lapos és közhelyes.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.