Tévétorrent

Banshee

  • Szabó Ádám
  • 2013. május 12.

Tévétorrent

Mutasd a moteled, megmondom, ki vagy - nincs, ami jobban jellemezne egy települést, mint a kocsmával egybekötött városszéli szállója. Természetesen akad egy hasonló Banshee városában is - ebbe menekül frissen szabadult főhősünk, és nem is szándékozik továbbállni. Pedig baljós előjel akad: a kócerájban a szeme előtt gyilkolják meg a kinevezés előtt álló új seriffet - mire ő felveszi a rendőrfőnök jelvényét, és a bőrébe bújik.

Eddig minden egy sablonbűnügyi szappanoperát sugall, ám a továbbiakban jócskán megmerítkezünk a thrillerben és a drámában, és a sorozat kioszt pár pofont a nézőknek is.

false

Indiánok, hollandok, amishok, kurvák és még ki tudja, mennyi féle-fajta ember él együtt a településen - hasonló tömörülés inkább játékokban és képregényekben fordul elő. A városka a maga színes-szagos légkörével, fura figuráival nemcsak a széria legnagyobb erőssége, hanem az egyik főszereplője is. Nem is árt a körítés, ugyanis a rablóból lett pandúr főhős, Lucas Hood a megkapó flashbackeken kívül eleinte nem sok potenciával kecsegtet - tudjuk róla, hogy kemény, és... hát, körülbelül ennyi. De a többi szereplő olyan gyönyörűen elcseszett, titokkal teli és vészjósló, mint maga Banshee városa. A remek castingot az ilyen, élettel teli mellékalakok dicsérik; akad figura, akinek hosszú részekig csak néhány jelentéktelennek tűnő pillanat jut - ám ezek olyan szépen épülnek egymásra, hogy mikor az illető végre valójában színre lép, az tényleg üt. Hasonló technika mentén szerveződő elszórt történetszál több is akad, a fővonal viszont lapos és közhelyes.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.