Tévétorrent

Blindspot

  • - svébis -
  • 2015. november 29.

Tévétorrent

Az valahogy úgy lehetett, hogy valakinek bevillant, készítsünk sorozatot, melyben a főhős egész testét tetoválások fedik, s ezek megfejtését epizódról epizódra adagoljuk a nézőnek. Nem, ez még nem a Blindspot, hanem A szökés. Az előbbi alkotóiban valószínűleg már csak az merült fel, hogy ha ennyire sikeres volt az ötlet, miért ne lehetne megismételni?! Na, elmondom.

New Yorkban, a Time Square közepén hever egy sporttáska, benne riadt tekintetű, pucér lány, kinek bőrét rajztáblának használta valaki. De Jane Doe nem emlékszik semmire. Aztán, ahogy halad előre a történet, már mi is rimánkodunk azért a kísérleti gyógyszerért, amely kivakarja az emlékeket. Egyfelől a tetoválások megoldásai egyelőre igencsak szegényesek. Másfelől szirupos nyákként olvadnak le a kép­ernyőről az eltúlzott érzelmek. Mindenáron be akarják mutatni a puzzle mögött az embert, ám Jaimie Alexander hol tanácstalan, múltját vesztett kislányként pillog a kamerába, hol pedig a visszatérő emlékek által harcedzett, kegyelmet nem ismerő nőt viszi túlzásba. Hasonlóan semmitmondó és irri­táló az FBI-ügynök figurája, kinek szigorúsága és profizmusa mögött érző szív szendereg. Túlszínezett papírmasé alakok, béna szöveggel. Ember nem mond ilyen mondatokat, ilyen természetellenes hangsúllyal, mint itt. A mesterkélt színészi játék és az ötlettelen történet végül épp oda vezet, amire a cím utal: vakfoltra vetődünk.

Az egész olyan, mintha egy egyhangú keresztrejtvényt fejtenénk, melynek nem is biztos, hogy kíváncsiak vagyunk a megoldására.

Magyar felirat: BCsilla & megyeri­krisz

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.