Tévétorrent

Gallipoli

Tévétorrent

Mit jelent egy 17 éves ausztrál fiúnak a háború? ­Miért is indul el? A királyért? A birodalomért? És mi marad ezekből az eszmékből a partraszállás első 24 órája után? Az 1915–16-ban lezajlott ütközet a Dardanellák-szorosban az ausztrálok és az új-zélandiak külön traumája, nem csoda, hogy elsősorban az ő kezükből kerültek ki a témát feldolgozó regények és filmek. Az 1981-es, Peter Weir és Mel Gibson nevével fémjelzett háborús klasszikus után most a csata 100 éves fordulójára szobor helyett egy nyolcrészes minisorozatot emelnek mementóként.

A Gallipoli hagyományos háborús dráma, szuperhosszú, 70 percesre nyújtott részekkel. A pilot után viszonylag kevés elképzelésünk lehet a folytatásról – persze nem történelmileg, hiszen tudható, hogy a kevéssé sikeres partraszállás után az angol gyarmati erők komoly stratégiai és taktikai veszteségekkel zárták a török védőkkel szemben a majd egyévesre nyúló hadműveletet. A narratívát tekintve azonban kevés ötletünk marad, hiszen a nyitó egy óra lassan vezetett véres közelikre és patetikus zenei aláfestéssel előadott lövöldözésre épül, néhány rövidre fogott párbeszédmorzsával és a háború előtti boldog (?) időket visszaidéző emlékfoszlányokkal. Közelebbről csak a néhány tizenéves ausztrál fiút ismerjük meg, s kapunk ígéretet az ő múltjuk és összetartásuk történetbe foglalására. Emellett a közhelyes kontraszt éleződik – az asztalok mellett gondterhelten whiskyt szürcsölgető tisztek és a sár-, vér- és félelemtengerben kuporgó, ásó közkatonák között. Erősek a képek és az atmoszférateremtés, a színészi játékra sem lehet egy rossz szavunk. Mégis, a lélek borzongatása helyett unalmas hömpölygéssé válik az egész. Talán ez is volt a cél: a háborút egyenletes borzalmakba süppedésként érzékeltetni. Ha így van, érdemes kitartással végigküzdeni a részeket. Ellenkező esetben inkább lapozzuk fel a történelemkönyveket.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán
Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék."