A történet hőse néhány szuperképzett virológus, akik többnyire férj-exfeleség-rajongó gyakornok felállásban még egy családi drámát is hoznak a kórházsorozat mellé. De ez legyen a legnagyobb gond: a kissé erőltetett családi szálak ellenére ügyesen fűzött sztorit kapunk, amelyben természetesen nemcsak a vírus mibenlétét, kibenlétét és ellenszerét kell megfejteni, hanem azt is, hogy egyáltalán mit művelnek egy több mint száz tudóst foglalkoztató, tökéletesen elzárt kutatóállomáson. Nyilván egyik várható fordulat sem váltja meg a világot, de legalább nem bosszantók, hanem szórakoztatók és ügyesen kidolgozottak. A figurák a helyükön vannak, nagy színészi villongásokat ugyan hiába várunk, de az apró részletek nagyon is izgalmasak és szerethetők. Sikerült egy csiszolt és egységes képi világot alkotni, amely egyrészt a hideg fények, a hó és fém laboratóriumi összezárásából ered, de megspékelik ezt egy érdekes, szaggatott vágástechnikával is. Ennél már csak a zene jobb találat: a sorozat teljes egészével ellentétben álló bájos, vidám, csilingelő dallamok betolása a főcím és a stresszhelyzetek alá borzasztó jó húzás; némi kifordított tébolyt és öniróniát ígér. Így lesz a Helix a sok ugyanolyan sorozatelemből összerakva kicsit más, még ha nem is fertőző.
