Tévétorrent

Red Band Society

Tévétorrent

Mostanában új irányvonal látszik kirajzolódni a tiniknek szóló tearjerkerek sorában: felfutóban a gyógyíthatatlan betegségben haldoklós alműfaj. Ennek az alaphelyzetnek valóban nehéz ellentmondani, vagy ha találnánk is kifogást, illik azt magunkban tartani. Szerencsére e vonal két legutóbbi képviselőjének (Most jó, Csillagainkban a hiba) sikerült megtalálnia a kényes egyensúlyt kegyeletsértés és nettó giccs között.

A Fox friss sorozatának, a Red Band Societynek sem kell szégyenkeznie. A széria fő erénye, hogy a kifáradásra hajlamos tinitoposzokat kiragadja megszokott kontextusukból, és egy idegen, rendellenes közegbe (a kórházba) helyezi őket. A krónikusan beteg serdülők nem sokban térnek el a tipikus kamaszkarakterektől (utálatos cheerleader, laza mókamester, stréber, vagány sportoló), ám betegségük eltörli a köztük rendszerint kialakuló hierarchiát, egyenlővé vagy legalábbis egyenlően nyomorulttá téve őket (más kérdés, hogy állapotukhoz képest igen kellemesen mutatnak).
A betegség külön kiemeli a kamaszlét általános kitaszítottságérzését és az énkeresés problémáit, ami pedig még jobb, hogy etnikailag/szociálisan/szexuálisan is sokszínű társaságot kapunk.

Az epizodikus szerkezet frappáns, szemléletes jellemábrázolásra ad alkalmat, és nem hagyja, hogy valamelyik karakter rátelepedjen a többire. Ugyanakkor a rövid jelenetek jó ritmust biztosítanak, ráadásul szinte tökéletes arányban keveredik a dráma és a komikum. Mindeközben a sorozat fekete humora sosem lépi át az ízléstelenség határát.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.