Hogyan lehet ezer módon elszúrni egy randit? – Manhattan love story

Tévétorrent

A legjobban annak örülünk, hogy ennyire még mi sem vagyunk szerencsétlenek…

Minden romkomnál van egy olyan érzésünk, hogy ezt láttuk már valahol. Ha szerencsések az alkotók, akkor az első pár percben sikerül egyértelművé tenniük, hogy az övék miért is más, mint a többi; most ez nem sikerült. Ha kevésbé vagyunk szigorúak, akkor részben sikerült, mert a két, egymással bajlódó főszereplőnk dialógusai helyett a hangsúly azon van, hogy a gondolataikat is halljuk. Elcsépelt fordulat, és nehéz jól csinálni, itt nem is megy, de azért a bátorság dicséretes.

false

false

Van két főszereplőnk, és egy csak körülöttük forgó kameránk. A fiú cinikus, macsó, nőfaló nagyvárosi tapló. A lány igazi kisvárosi, szerencsétlenkedő, csetlő-botló naiva. A jellemüket mindössze annyi árnyalja… Nem, csak vicceltem, nem árnyalja semmi, annyira egyszerű ez, mint a fánk. Még a gondolataik is annyira sablonosak, hogy elmennének paródiának, de sajnos nem billennek át a vonalon, mindent hót komolyan gondolnak. Persze ők a szerelmespárunk, annyi menti őket, hogy mindkét figura önmagában annyira béna és szánalomra méltó, hogy az már cuki. Nyilván majd egymáshoz csiszolódnak, a gonosz macsó megenyhül, a kislány megedződik, és akkor talán lesz némi történés is, azon kívül, hogy végignézzük, miként lehet ezer módon elszúrni egy randit, és egy még el sem kezdődő kapcsolatot. A mellékszereplők abszolút nem segítenek semmit, s még csak a kamerakezelésről sem lehet elmondani, hogy különösebbet dobna az összképen. A sok bénázás persze vidítóan hat, néha el is mosolyodunk. A legjobban annak örülünk, hogy ennyire még mi sem vagyunk szerencsétlenek, úgyhogy találunk jobb programot is magunknak.


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.