A gótikus horror olyan jószág, mely szeret diffundálni. Tiszta formájában viszonylag rövid ideig létezett, műfajelemeire bomolva viszont műfajokat és médiumokat termékenyített meg (mindannyian tudjuk, mennyire fotogén tud lenni egy gótikus románc). Ehhez képest a BBC sorozata viszonylag érintetlen formájában prezentálja a gótikát (annak is a kései, de ismertebb viktoriánus altípusát) jól bejáratott toposzaival, témáival és szorongásaival.
Egy londoni pszichiáter farmot örököl a vidéki Anglia egy eldugott szegletében, és feleségével odaköltöznek. Hamarosan szaporodni kezdenek a paranormális jelenségek és ezzel párhuzamosan − a gótikus hagyománynak megfelelően − a szereplők múltjából is felderengenek a sötét titkok és az ősök bűnei.
A sorozattól ugyanakkor nem áll távol a klasszikus angolszász irodalmi hagyomány felemlegetése. Thomas Hardy köszön vissza a vidéki Anglia aprólékos ábrázolásában (és romantikus mítoszainak lebontásában) – a falusi közeg itt ellenséges, fenyegető, melyet átitat a babonás hit. Henry James hatását a figurák kidolgozásában (anak szándékában, mert azért a jamesi színvonaltól távol kalandozunk) és a nézőpontok váltogatásában fedezhetjük fel.
A The Living and The Dead az intelligensebb horroráramlatokhoz közelít: inkább preferálja a kísérteties, nyugtalanító képsorokat, nem a hangeffektekkel ijesztget. S még a lezárással is sikerül némi meglepetést okoznia. Míves munka, de a történetmesélés izgalmán túl nem sokat nyújt.
Magyar felirat: balibacsika
