Tévétorrent

Angel from Hell

Tévétorrent

Kedélyes komédia arról, hogy mi történik, ha a korántsem angyalszerű őrangyalod haverkodni akar veled. E felállásból kisülhetne valami igazán jó is, főleg úgy, hogy a fura, kissé suttyó, ám melegszívű, magát őrangyalnak kiadó Jane Lynch játéka egészen jól eltalálta a figurát. Maggie Lawson az életét épp újra összerakni készülő nagyon is földhözragadt bőrgyógyásznő szerepében szintén jó választás; sőt a mellékszereplők is kedvelhetők (főleg az apát játszó Kevin Pollak), csak hát kevés a tartalom. Néhány részig persze vicces és érdeklődéskeltő, hogy ez az igazán furcsa, magát angyalnak mondó figura vajon tényleg az-e, akinek mondja magát. Ezután azonban kezd a sztori önmaga ismétlésébe fordulni.

Jöhetnek persze az angyalos, istenes poénok, meg a mennyei küldött tagadhatatlanul atipikus viselkedéséből fakadó viccek. Pont illik hozzájuk az egykamerás technika, egyik sem tesz hozzá semmit a történethez, de nem is kellemetlen. Viszont a kevésbé szofisztikált poénokat és a néha közhelyes aranyoskodást, a hogyan éld az életed szeretetmázos tanácsait, a legyél spontán, ne csak dolgozz, megérdemled a boldogságot stb. szólamait egész jó arányban sikerült kikeverni, mire túlzó lenne az egyik, felváltja a másik. S szerethető maga a megvalósítás is, csak valahogy mégis karcsú az egész, nem jutunk sehová. A sorozat sem jut: nem lesz második évad. Ez akár megnyugvást is adhat: az első évadot simán meg lehet nézni. Sok időnkbe nem kerül, ennyi lazulás még belefér.

Magyar felirat: byzs

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.