A pesti utcákon még a Nemzeti dalt dörmögték bajszuk alatt az emberek, amikor a közép-texasi indiánok elrabolták Eli McCullough-t, meggyilkolva anyját és testvéreit, felgyújtva otthonát. Mindez egy véres bosszúsztori alapja is lehetne, de a kis Eli inkább elkezd a farkasokkal táncolni – néhány évtized után pedig már ő diktálja az ütemet mint a vidék marhatartóból wannabe-olajbáróvá átvedlő nagyura.
A két szál egyelőre párhuzamosan, önállóan fut, nem rímelnek és nem is felelgetnek egymásnak. A gyerekkori rész összes bevett fordulatával – bölcs törzsfőnök, ősi állatos anekdota és persze törzseket átívelő szerelem – együtt is szórakoztató felnövéstörténet. Ám az írói ambíciókat a Pierce Brosnannel tarkított felnőttsztorivonal hivatott kiszolgálni. Itt viszont nincs túl sok látnivaló: mexikóiak és fehérek, marha- és olajpártiak feszülnek egymásnak. De ne tévesszen meg senkit a filléres szappanopera-jelleg, itt bizony az egész Amerika áll előttünk öblös whiskyspoharakkal szimbolizálva! A baj csak az, hogy az alkotók nem tudják eldönteni, a hasonló ambíciókkal elkészült Vérző olaj vagy a Dallas farvizén evezzenek. Amikor végre beindul a cselekmény – rendszerint este, a hold- vagy a lámpafénynél –, és végre látunk valamit a rohadt olaj lélekölő hatásáról, a sorozat máris behúzza a kéziféket, és visszavonul a társalkodási színtérre. Lenne perspektíva a The Sonban, de nagy ívű, generációs tanmeséje egyelőre olyan, mint a föld alatti folyékony arany: csak utalásokat láthatunk rá, de valójában még senki nem látta.
Magyar felirat: Mr. Bishop – Günthi
