Torrentmozi

Werner Herzog: Lo And Behold

  • - greff -
  • 2016. október 22.

Tévétorrent

A 70-es évek egyik legjelentősebb filmművésze ma is tiszteletet parancsoló munkabírással gyártja a játékfilmeket, de bármennyire szeretnénk is, ebben a mezőnyben már rég nem tudnánk őt jó szívvel a mindenhová követendő fejedelmekhez sorolni. Kész szerencse, hogy itt van nekünk ugyanakkor a dokumentumfilmeket készítő Herzog is, aki közel ötven éve forgatja nagyszerű munkáit katasztrófa-túlélőkről, hegymászókról, grizzlyszakértőkről és társaikról, öt évvel ezelőtt pedig a texasi halálraítéltek alakjait körberajzoló Into The Abyssszel napjaink egyik fő művét tette le az asztalra.

Hasonló mélységekkel a Lo And Behold nem kecsegtet, ám az eredmény így is lenyűgöző. Sátánunk, Istenünk, anyánk és pusztítónk, vagy­is az internet születése és ifjúkora jelentik ezúttal a témát, melyet Herzog széltében kiterítve ábrázol. A rendező van annyira lelkes és komoly, hogy kamerája elé mindenki szívesen letelepedjen a Mars felé kacsingató milliárdostól az internet betlehemi jászolát őrző professzorokon át a legnagyobb hackerekig – de az ő szavaiknál is érdekesebb talán, amit rajtuk keresztül a film alkotója közöl. Hiszen szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy egytől egyig őrülteket látunk. Ezt a tébolyt azonban nem az internet hívta elő: a háló csupán a napnál is világosabbá teszi az emberi létezés elemi abszurditását. Klaus Kinski egykori harcostársa persze alig bír betelni a látvánnyal, s mi együtt örülünk vele: a film után még napokig a csodát látjuk akkor is, amikor nyakig merülünk egy magyar véleménycikk nyúlós-nyákos kommentfolyamában.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.