Megszoksz vagy megszöksz - nagyjából ennyi választása van Gina Dawson közrendőrnek, amikor 1956-ban első és egyetlen nőként munkába áll egy (fiktív) kisvárosi őrsön. Természetesen nincs női mosdó és öltöző, munkaállomásként egy takarítószekrényt jelölnek ki neki, a kollégák között csak annyi a különbség, hogy a szexista skála melyik fokán helyezkednek el, főfeladataként - melléktevékenysége a tea- és kávéfőzés - pedig azt jelöli meg a főnöke, hogy ne legyen láb alatt, mikor az igazi (értsd férfi) rendőrök dolgoznak.
A BBC Birmingham - a városban és környékén forgatott - sorozata jó kedéllyel közelíti meg a korabeli emancipációs küzdelmeket, a hősnő rögös útját a megtűrtségtől az elfogadáson át az elismerésig. Természetesen kétszer annyit kell erőlködnie, hogy észrevétesse magát, és a hosszabb távú, stratégiai célok érdekében időnként taktikai visszavonulásra kényszerül, de a végén mindig győz az igazság és az érdem.
Miközben Gina nemi előítéletekkel, munkahelyi románccal, zaklatással birkózik, különféle bűnügyek is terítékre kerülnek, úgymint gyerekrablás, kéjgyilkos a parkban, pénzhamisítás, tiltott szerencsejáték, szigorúan helyi léptékben. Kispályások (és korspecifikusak) a bűnözők is: jampecek, huligánok, utcanők, kicsit korrupt zsaruk, az akkoriban még kriminalizált melegek... bár a végére kiállítanak egy helyben nagymenő vállalkozót is, aki a gyilkosságoktól sem riad vissza.
A WPC 56 két, egyenként öt epizódból álló évada üdítően nem akar többnek látszani, mint ami. Felhőtlenül szórakoztató, jól megcsinált, már-már tökéletes a maga szerénységében. És csudajó a főcíme.
