Hiába tárgyaltak, egy kicsivel sem jutottak közelebb a megállapodáshoz az ellenzéki pártok

  • Gera Márton
  • 2018. március 20.

Választás 2018

Már majdnem mindenki egyeztetett mindenkivel, de továbbra is csak abban értenek egyet, hogy magas részvétel kell a kormányváltáshoz.

Jó hangulatú egyeztetés, nulla eredménnyel – nagyjából így lehetne összefoglalni a Jobbik és az LMP tegnap esti találkozóját, amelyet az M3-as autópálya mentén, egy benzinkúton hoztak össze. Az esemény azért is jelenthetett volna előrelépést, mert a felek hivatalosan most ültek le először, hogy egyeztessenek a választási együttműködésről, ám a találkozónak semmilyen eredménye nem volt, azon túl legalábbis, hogy a mindannyian egyetértettek abban, hogy magas, 70 százalék körüli részvétel kell a kormányváltáshoz, noha ez eddig is sejthető volt. Vona ugyanakkor azt ismételgette a Hír Tv reggeli műsorában, amit korábban is: szerinte ha a helyzet úgy hozza, majd koalícióra lépnek az LMP-vel, a Jobbik viszont egyedül indul a választáson, helyi szinten sem szeretne megállapodásokat kötni.

Hadházy Ákos, az LMP társelnöke a találkozóval kapcsolatban azt mondta a magyarnarancs.hu-nak, hogy azt kudarcosnak tartja, de bízik benne, hogy változik az álláspont, és sikerül egyeztetni együttműködésről is. Arra a kérdésre, hogy az LMP forszírozni fogja-e a továbbiakban a tárgyalásokat az ellenzéki pártokkal, azt mondta, amit eddig hallottak a pártok részéről, azok alapján nem látják ennek értelmét. Hadházy ugyanakkor hozzátette, hogy nem zárkóznak el a tárgyalásoktól, ha valamelyik párt megkeresi őket, ő ugyanis továbbra is úgy látja, egy széleskörű megállapodásnak lenne értelme, mert ettől tart a Fidesz. A Facebookján még annyit írt az LMP társelnöke, hogy a párt „a tárgyalásokat egyelőre eredménytelenül lezárta”.

Nincs közös nevező

Bár az LMP tárgyalt a Demokratikus Koalícióval (DK) és az MSZP–Párbeszéd szövetséggel is vasárnap este, erről a találkozóról mindkét fél rendkívül pesszimistán nyilatkozott, és nem segített az sem, hogy a tárgyalásokon részt vevő, az LMP-be nemrég visszatérő Vágó Gábor részegséggel vádolta a DK elnökét. Gyurcsány tegnap már arról beszélt, hogy az LMP konkrét javaslat nélkül érkezett a megállapodásra, az LMP-sek viszont azt hozták fel, hogy számukra kiderült, Gyurcsány nem is akar megegyezni a Jobbikkal. Ez egyébként nem új információ, elvégre a DK elnöke március 15-én is csak arról beszélt, hogy Vonáékkal valamiféle választás utáni együttműködésről beszélgetne.

Molnár Gyula, Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc a vasárnapi tárgyalás után

Molnár Gyula, Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc a vasárnapi tárgyalás után

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Noha a tárgyaláson szintén részt vevő, de ott inkább másodhegedűs szerepbe kényszerülő Karácsony Gergely azt mondta, várja a folytatást, egyelőre nem tudni, mikor ül ismét egy asztalhoz az LMP, az MSZP–Párbeszéd és a DK. Mivel semmiféle közös nevezőre nem jutottak, könnyen lehet, hogy a tárgyalásoknak mégsem lesz folytatása, és az LMP csak a Jobbikkal folytatja az egyeztetéseket. Ez azt jelentené, hogy az egyéni választókerületekben biztosan nem lesz egyetlen ellenzéki jelölt, sőt, sokkal valószínűbb, hogy a „demokratikus ellenzék” is több jelölttel képviselteti magát a választókerületekben.

Mi jön most?

Ami teljesen biztos, az az, hogy a Jobbik nem fog tárgyalni az LMP-n kívül más pártokkal. Ezt eddig is lehetett tudni, mert egyrészt Vona arról beszélt, ő csak a Momentummal és az LMP-vel hajlandó egyeztetni, másrészt vasárnap Molnár Gyuláék is azt mondták, hogy nincs szükségük a Jobbikra a kormányváltáshoz. Az sem túl valószínű, hogy az LMP folytatná a tárgyalásokat a baloldal pártjaival, de ez még megvalósulhat, elvégre a párt a múlt héten lépett egy nagyot, amikor fennállása során először döntött úgy, hogy hajlandó egyezkedni más pártokkal a választások előtt. Viszont a jelenlegi állás szerint az biztosan nem fog sikerülni, amiről Szél a múlt héten beszélt, vagyis hogy ő megpróbálja a többi pártot meggyőzni a „mindenki fogjon össze mindenkivel” szükségességéről. Ez lehetetlennek tűnik, mert jelenleg sem a Jobbik, sem a DK, MSZP–Párbeszéd nem akarja ezt, sokkal inkább taktikai szavazásra bátorítják a választókat, még ha olykor homályosan is teszik ezt.

Egy asztalhoz ültek

Egy asztalhoz ültek

Fotó: Sióréti Gábor

Ezen húzódozásnak több oka is van: mindkét fél arról beszél, hogy a szavazóik nem nyelnék le, ha összefognak, vagy esetleg csak koordinálnak egymással, amiben van igazság, azt azonban a pártok sem tudják, hány választót tudna valóban mobilizálni egy teljes ellenzéki koordináció, vagyis egy olyan felállás, amiben egyetlen ellenzéki jelölt áll szemben a fideszessel az egyéni választókerületben. Az sem a megállapodás irányába tereli a pártokat, hogy ha elkezdik visszaléptetni a jelöltjeiket, csökken az állami támogatásuk, már közel sem tudnak akkora összegből kampányolni (ha egy párt mind a 106 választókerületben állít egyéni jelöltet, 597 milliót kap, de ha ennél kevesebben, már csak 447 millióra számíthat).

Jó kérdés azonban, mennyire írja át a pártok forgatókönyveit, hogy a Momentum ma kora délután bejelentette: három választókerületben visszaléptetik jelöltjeiket az LMP, a Jobbik és az MSZP javára. A visszalépések azért is fontosak, mert a három jelölt olyan választókerületben indult, ahol ellenzéki ellenfelük esélyesként indul, a győzelem pár szavazaton is múlhat. Nagy Károly Pestszentlőrincen visszalép az esélyes Kunhalmi Ágnes javára, Rácz Norbert visszalép Hadházy Ákos javára Szekszárdon, Fábián László pedig Marcaliban nem indul Steinmetz Ádám, a Jobbik jelöltje ellen. Elvben következhetne az, hogy a pártok hasonló gesztust tesznek a Momentum felé, de aligha valószínű, hogy a fenti pártok közül bármelyik is egyezkedni kezdene a Momentummal, lévén Gyurcsány például azért nem hívta el a Momentumhoz hasonló támogatottsággal rendelkező Együttet a vasárnapi egyeztetésre, mert szerinte a Juhász Péter vezette formáció képtelen lenne megmozgatni a választópolgárokat, és DK, az MSZP és az LMP számára szerinte veszteség lenne, ha a kisebb pártokat is bevennék bármilyen együttműködésbe.

Borítókép: MTI/Kovács Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.