Vélemény

Eddigi teljesítménye alapján az Obama-adminisztráció aligha lesz alkalmas rá, hogy a szükséges külpolitikai irányváltást megtegye. Pedig legalább az amerikai–izraeli viszonyt normalizálni kellene, és határozott katonai választ adni a legveszélyesebb iszlamista kihívásokra.

Az oktatási kormányzat újra előállt egy felsőoktatás-fejlesztési koncepcióval, melynek címe: „Fokozatváltás a felsőoktatásban. A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai”.

A felülről megosztott felelősség c. írásomban (Magyar Narancs, 2014. október 9.) elemeztem azokat a furcsaságokat, amelyek a Sorsok Háza ügyében a kormány és a Mazsihisz viszonyát jellemzik, egyben kitértem arra is, hogy mi az én személyes hozzáállásom és tapasztalatom a Sorsok Háza esetében. Válaszcikket Karsai László írt (A történész felelőssége, 2014. október 23.), jóllehet ő írásomnak nem volt címzettje; neve elő sem fordult a cikkben. Gondolom, azért reflektált, mert ő – 2014 januárjától a nyilvánosság számára is tudottan – a Mazsihisz tanácsadójaként tevékenykedik.

A bűnöst jó előre, már áprilisban kijelölte Lázár János az Ökotárs Alapítvány és konzorciumi partnerei személyében. Azzal vádolta őket a kormány, hogy az LMP kampányát támogatták a Norvég Civil Alap forrásaiból. Később arról beszéltek a Miniszterelnökségen, hogy a pénzek nagy részét egy jól körülhatárolható „balliberális” körnek ítéli az Ökotárs, jóllehet ezt a hálózatot csak egy Heti Válasz-cikkből kivágott listával tudták körülhatárolni.

Amerika még egy kicsit az után is a barátunk volt, hogy beütött a kitiltási ügy, Lázár János három napra rá, október 20-án a külügyi bizottság ülésén úgy ölelte-csókolta Amerikát, hogy belepirult, aki nézte. Az lehetett talán a terv, hogy megnézik, hátha valami félreértésről van szó, hátha el lehet sikálni ezt a csúnya ügyet. A szépvillájú Szijjártó ki is sietett nyomban Washingtonba, és átadta a magyar kormány ultimátumát Obamának és bandájának.

Ma is lesz tüntetés, amikor ez az írás születik, majd este, de még csak a rendőrök gyülekeznek tömegesen. A tüntetők talán nem is lesznek annyian, mint vasárnap, a kedd mégiscsak munkanap, a rendőrök meg biztosan többen lesznek, mint vasárnap (hogy a rettenetes „vandálok”, a „gennyládák” és „büdösbogarak” ellen megvédjék a pártházat és a párttévét). De nem ez az érdekes.

Jelentékeny izraeli–indiai fegyverüzletek hírét kapta fel a nemzetközi sajtó. Újdelhivel egyre inkább nagyhatalomként számolhatunk. Ara-Kovács Attila írása.

Gerő András úgy tesz, mintha nem értené Lázár Jánost (lásd: A felülről megosztott felelősség, Magyar Narancs, 2014. október 9.). Gerő szerint a nagy hatalmú politikus vétójogot akarna adni olyan nemzetközi és hazai zsidó szervezeteknek a Sorsok Háza állandó kiállítása koncepciójának kialakításában, amelyeknek „sem intellektuális, sem politikai felelősségük” nincs a magyar választók előtt.

Vicces és jellemző, hogy a fordítást ferdítésnek mondó metafora maga is ferdítés: az eredeti traduttore / traditore játékát szellemesen, mégis elég tökéletlenül reprodukálja. Quod erat demonstrandum: baj van a fordítással.

Hogy nagy a baj, azt már pénteken sejteni lehetett, amikor Szijjártó Péter azt mondta, hogy a magyar kormány teljes mértékben egyetért (értik? e-gyet-ért) az ellenzékkel abban, hogy nyilvánosságot szeretnének az ügyben – ezért is kérte a külügy jegyzékben az amerikai féltől, hogy ossza meg azokat a hiteles információkat, amik alapján korrupcióval vádolnak magyar köztisztviselőket és a kormányhoz közeli embereket.

November 23-án a főváros 11., legkésőbb február 22-ig pedig Veszprém megye 1. számú választókerületében időközi országgyűlési választásokat tartanak. Lázban égnek-e az ellenzéki erők emiatt?

A gimnáziumi férőhelyek szűkítését tűzték ki, hogy akkor a jobb tanulók is szívesen választják majd a szakmunkásképzést… ez a gondolkodásmód fogja szétverni a jövőnket.

Az amerikai profi diplomáciai beavatkozás már most oly mértékben billentette ki az orbáni világrendet a sarkaiból, ahogyan azt semmilyen magyar politikai erő nem lett volna képes. És folytatás várható.