Vélemény

Szögezzük le már az elején: semmi kifogásunk az ellen, hogy egy ország demokratikusan megválasztott vezetőjét akár hazájában elsőként is beoltanak járványhelyzetben.

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Orbán Viktor és a kormánya ennyit tudott tenni azokért, akik lassan egy éve a frontvonalban harcolnak a koronavírussal.

És akkor két ellenpélda.

Amióta egyre magasabb hivatalait viseli, Novák Katalin mondott már cifra dolgokat, de annyira pontosan nem írta le még soha a Magyarországot immár több mint tíz éve fogva tartó politikai rendszert, mint múlt pénteken az index.hu neve alatt futtatott kormánylapban, mely úgymond interjút készített vele.

Március 1-jén hatályosul az a törvény, amely újraírja az állami egészségügyben dolgozók munkavállalásának szabályait, és átszabja a díjazásukat is.

Ameddig lehetett (amikor már nem lehetett volna, akkor is), mehettek szurkolók a meccsekre, Magyarországon, hol is másutt.

Az orosz elnök szövetségesei, kinevezettjei, az oligarchák, az állami vezetők ellen szükségesek szankciók.

„Köszönettel elfogadom”, e szerény szavakkal fogadta el állítólag a Blikk birtokába jutott ajándékozási szerződéssel Kósa Lajos a Crédit Industriel et Commercial bank 24 százalékos tulajdoni részét.

Épp lapzártánk idején érkezett a hír, hogy a 92,9-es rádiófrekvenciára benyújtott, és formai okokból elmeszelt két pályázat gazdája közül immár a második – Bíró Balázs, finoman szólva is NER-közeli ügyvéd nevével fémjelzett LBK Médiaszolgáltató 2020 Kft. – is visszavonta a kizárás elleni fellebbezését, amitől már újra is indult a pályázat, immár csupán egy résztvevővel, amely pedig nem más, mint a Klubrádió.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiaharcában a legfeltűnőbb az volt, hogy milyen sok, talán két tucatnál is több diák vitte a szót, nyilatkozott a mozgalomról – és mindegyik bátran, talpraesetten, szavakészen.