Persze, hogy szankciók kellenek. Az Európai Unió nem mulaszthatja el a szankciók kivetését, amikor az Oroszországgal szembeni politikáját vitatja meg hétfőn, hiszen Vlagyimir Putyin nemcsak, hogy újra börtönbe csukta azt az embert, akinek a megmérgezésénél kudarcot vallottak a titkosszolgálatai. Az uniós országokat is megalázta, a fő diplomatájuk, JosepBorrell személyében, aki jószolgálati küldetést teljesített volna Moszkvában.
Vissza kell vágni ennek az elnöknek, aki fittyet hány az illemre és a nagyfiút játssza,
de ő az, akit szankcionálni kell, nem pedig Oroszországot, nem az oroszokat, akiknek semmi közük az egészhez,
hanem Putyin végrehajtóit, lekötelezettjeit, kinevezettjeit, azokat, akiken a hatalma nyugszik.
Az elnyomó apparátus tisztviselői és a legnagyobb cégek vezetői sehol nem lennének az államfő áldása nélkül, és biztosan nem lenne annyi pénzük sem, mint most. Neki köszönhetik a befolyásukat, a tekintélyüket és a pénzüket. Ők azok, akiket célba kell venni, egyrészt, hogy a gonosztetteik ne maradjanak büntetlenül, másrészt, hogy ráébredjenek: a gazdájuk bizony nem mindenható. Az ő szemükben Vlagyimir Putyin mindenre képes Oroszországban, viszont ha a 27 uniós állam többé nem állít ki nekik vízumokat, útját állja a beruházásaiknak az unióban, átvizsgálja vagy akár zárolja is a frankfurti, luxembourgi vagy párizsi bankszámláikat, egyszóval elvágja őket azoktól az országoktól, ahol annyira szeretnek fényűző rezidenciákra, luxusra és álompartikra költeni, mit tudna tenni értük a nagyhatalmú védelmezőjük?
Az Unióban már semmit nem tehetne az érdekükben Putyin, és ezek a magukat érinthetetlennek gondoló emberek felfedeznék, hogy bár korábban nagyon hasznos volt számukra,
ez az elnök inkább már árt nekik: a vállalataiknak, a társadalmi életüknek és a személyes vagyonuknak.
Személyes szankcionálásukkal az Unió a tudtukra adná, hogy az érdekeik nem feltétlenül esnek egybe egy államfő hatalmon maradásával, aki végül el fog használódni, és ráadásul elszigeteli őket Európától és az Egyesült Államoktól azzal, hogy Oroszországot Kína karjaiba löki.
Lassan, de biztosan megváltozna a politikai helyzet Moszkvában, és a célzott szankciók megmutatnák három előnyüket. Biztosan nem lennének népszerűtlenek Oroszországban, hiszen az embereket nem sújtanák. A Kreml nem tudna ellenük felszólalni anélkül, hogy reflektorfénybe ne helyezné a vagyonokat, amelyek létre sem jöhettek volna a Kreml védelme nélkül. Az Unió végre éket verhetne Vlagyimir Putyin és az országot irányító két alapvető erő, a pénz és a titkosszolgálatok közé. Putyint is ők juttatták hatalomra két évtizeddel ezelőtt, ezért meg is kapták a bőséges jutalmukat, de mostanra már semmit nem vesztenének azzal, ha más lóra tennének.
Ha a pénzcsinálók és a szolgálatok vezetői nem akarják, hogy Putyin lerongyolódó hatalma végül őket is magával rántsa, zöld utat kell, hogy adjanak egy csapatváltásnak, ahogy azt megtették 1999-ben Borisz Jelcin megbuktatásával.
Az Európai Uniónak van rá eszköze, nem is egy, hogy ezt a változást siettesse.
A célzott szankciókon kívül az Unió nyilvános ajánlatot tehetne Oroszországnak, az összes orosznak, oligarcháknak, titkosszolgálati embereknek és a városi középosztálynak, amiben elmondaná nekik, hogy készen áll megkötni új biztonsági és együttműködési megállapodásokat, amelyekben az egész földrész érdekelt, az Európai Unió, az Oroszországi Föderáció és a kettejük közötti összes ország is.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
