Vélemény

A magyar kultúra kétségtelen bástyája a falunap, ezt ismerjük el! A falunapokon fontos beszédeket tartanak a minisztereink, mely beszédekben rendszerint a napi politikát épp csak érintik, s jóval nagyobb teret szentelnek a hagyományaink fontosságának, a hagyományainkban fellelhető önmagunknak, jelenünknek, s főként jövőnknek.

Az utolsó csepp a pohárban, meglehet, a Jobbik és az LMP formálódó „szövetsége” volt, erről Vona is beszélt új, kint is vagyok, bent is vagyok pozíciójából a HVG-nek pár hete, aztán a másik oldalról épp az LMP társelnöke, Keresztes László Lóránt pedzette meg egy sajtótájékoztatón. Szél, a másik társelnök ekkor látható megdöbbenéssel értesült az új irányról, vagy legalábbis arról, hogy az elnöktárs eldöntött tényként mondja ezt be, el is rángatta őt a mikrofontól.

Kenyeret, halat és almát vitt volna a tranzitzónában fogva tartott menedékkérőknek Iványi Gábor lelkész, de nem hagyták neki. Be sem engedték.

Sokéves pangás után feléledni látszik a lakossági hitelpiac, bár még csak a lakáshitelek iránt nőtt a kereslet. Van persze honnan feljönni, hiszen a 2008-as válság és különösen a svájci frank megerősödése nyomán tömegesen bedőlő devizahitelek kudarca igencsak elvette a magyarok kedvét attól, hogy hitellel hosszabbítsák meg szimbolikus takarójukat.

A múlt héten visszatért közéletünk porondjára Vona Gábor, és bizonyságát adta annak, hogy transzformációja egyáltalán nem ért véget április 8-ával, amennyiben olyanokat mondott, ami becsületére válna bármelyik „balliberális” „megmondó embernek”, illetve hát annak a fantomnak, akit a jobboldali heccelők „balliberálisnak”, továbbá „megmondó embernek” szeretnek maguk és mások elé képzelni.

Rendeleti úton készül megszüntetni a kormány a társadalmi nemek tanulmánya mesterszakot, népnyelvi nevén gender szakot. Az eljárásrend az unalomig ismert NER-stílust követi: az egyetemeket augusztus közepén, egynapos véleményezési határidőt hagyva értesítik, a tervezett intézkedést nem indokolják.

Maholnap, ha körülnézünk a Vértanúk terén, azt látjuk majd, hogy a szobor, a szobor NIncs sehol. Hétfő óta kormányrendelet is garantálja, amit jó ideje tud mindenki: Nagy Imre szobra röpül a Parlament közeléből.

Bár (még mindig?) nincs új, a kormány(fő) által elfogadott egészségügyi program, néhány részlet már tisztul. Az elemzéshez az új emberminiszter, Kásler Miklós körüli történéseket, a Magyar Nemzeti Bank 180 felzárkóztatási pontját, a 2019-es költségvetés tervezetét, valamint Domokos Lászlónak, az Állami Számvevőszék elnökének a mondásait használom.

Kányádi Sándor egyszer elmesélte a Holmi szerkesztőségében (ami Réz Pál lakása volt), hogy Csurka Istvánnal beszélgetve hirtelen rossz sejtelme támadt, és megkérdezte: – Mondd, Pista, szerinted hány román él Erdélyben? – Nem tudom – hangzott a válasz –, talán egymillió?

Elkezdődött a végső visszaszámolás.

Mit tehet az EU és mit nem a demokrácia romlása esetén?

Most (még, kifelé) nyitva vannak a határok, miért maradna bárki?

A Tv2 megy, ez a rosszabbik eset (a legrosszabbik az M1), Bud Spencer és Terence Hill (ez a jobbik eset), a csávó a film végén fogtechnikushoz megy, mondja a kék pólós, Piedone épp ökölcsap.

Az NB1 harmadik fordulója után két vereség és egy döntetlen a Felcsút (azaz a Puskás Akadémia FC, PAFC) mérlege. A csapat két hazai meccsére, a „világ legszebb stadionjába” egyszer sem sikerült ezernél több nézőt becsábítani – a Debrecen (0:1) elleni meccsre 931-en, az MTK (1:2) ellenire 837-en voltak kíváncsiak, legalábbis a hivatalos adatok szerint.