Vélemény

Még csak néhány napja ismeretes az idei parlamenti választás eredménye. Most engem is az foglalkoztat, ami sokakat, főként az ellenzéki szavazókat. Mit jelent az eredmény az ország sorsára és a személyes életünkre nézve? Mit tehetek, hogyan őrizhetem meg az erkölcsi integritásomat anélkül, hogy újabb talmi reményeket tákolnék magamban? Mit tehetek konkrét közösségek szerveződése, fennmaradása és működése érdekében? Milyen döntések előtt állok, állunk? Érdekelnek természetesen az eredmény okai is, de csak annyiban, amennyiben hozzátartoznak ezekhez a kérdésekhez.

A fővárosi taxisrendeletet négy és fél éve azzal az indoklással vezette be a Tarlós-féle városvezetés, hogy ideje rendet vágni a „kaotikus” piacon: ki kell seprűzni a hiénákat, és véget vetni a számlaadás nélküli feketefuvaroknak.

Orbán Viktor átfogó megállapodást kötne a nőkkel, nem négy évre szólót, hanem húsz-harminc évig érvényeset – utána majd meglátjuk.

Horvátországban a helyzet annyival rosszabb a magyarországinál, hogy ott a sorosista, sátánista és szabadkőműves erők már a jobboldalra is beférkőztek, és átvették a hajdani államfő, Franjo Tudjman pártját, a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ). Legalábbis ezt állították, avagy inkább kajabálták tüntetők pár hete Zágrábban, nemrég pedig a napsütéses spliti tengerparti korzón.

Kásler miniszter programja tökéletes tananyag lesz a populizmus bármelyik egyetemén.

Vasárnap délután ismét – a Kuciak-gyilkosság óta a sokadik alkalommal – hatalmas tüntetés volt Pozsonyban.

Április 8-án Magyarország történelme me­gint végzetes fordulatot vett.

Ki szül nekünk rendet?

Rendben van, az ellenzék elszúrta: de hogyan jöhetett össze harmadszor is a kétharmad a Fidesznek? Hogy a fenébe kaphatott több szavazatot a győztes pártszövetség, mint 2014-ben? – kérdezik ma sokan.

Miután bekövetkezett az, amit e sorok írója hónapokkal ezelőtt megjósolt e hasábokon (lásd: Még nyolc év?, Magyar Narancs, 2018. január 11.), a történelmi diadalt aratott hatalmi konglomerátumtól egyetlen szemantikailag és pragmatikailag értelmezhető mondatot hallottunk: a kormányszóvivő (Kovács CEU alumnus Zoltán) odareccsentette, hogy majd bezárják azokat a szervezeteket, amelyek „matatnak a politikában”.

Ha svarc, hát legyen svarc!

Vége a Magyar Nemzetnek is. Nem kell már. Csak vitte a pénzt, amióta nem voltak benne állami hirdetések. S amióta nem pártfegyelemből, parancsra kellett vásárolni, kevesebbet is lehetett eladni belőle. Nincs már semmi szükség rá, egyfelől azért, mert a feladatát nem sikerült betöltenie, másfelől pedig azért, mert a feladatát a szükségesnél is jobban töltötte be. E látszólagos ellentmondásnak a feloldása pedig nemcsak a Magyar Nemzet című napilap balvégzetére, de Magyarország jelen – nyugodtan állíthatjuk, elkeserítő – állapotára is magyarázatul szolgál.

Április 9-én elkezdődött a felkészülés a 2019. májusi európai parlamenti választásra és a 2019. őszi önkormányzati választásra. Ez a következő alkalom, amikor a Fidesz és Orbán Viktor megfogható, ha valaki meg akarná fogni őket: márpedig úgy tűnik, hogy még mindig többen akarják leváltani a Fideszt, mint kormányon tartani.