Haskó László: Mit jelentene valójában a beteg tisztelete?

  • Haskó László
  • 2018. május 22.

Publicisztika

Kásler miniszter programja tökéletes tananyag lesz a populizmus bármelyik egyetemén.

Rémálomnak sem lenne utolsó – de sajnos nem álom! – a sok gyilkos szamárság, ami az új miniszterelnök és az új kormánytagok száján kifér. A parlagi műveletlenségnek és neveletlenségnek ez a szintje Esterházyért kiált: nem szabad bizonyos szint fölött bizonyos szint alá menni! Azonban még ilyen viszonyok között sem szabad szó nélkül hagyni a személyesen is mélyen bántó becsületsértéseket.

A teológusnak (is) gyenge orvos-miniszter-professzor programbeszédére kell reagálni! És persze nem egy árva, botcsinálta publicistának kellene, hanem minden létező orvosi és egészségügyi (érdekvédelmi?, „hivatásrendi?”, kutyafüle?) szervezetnek. Ha volna ilyen. Tudom, nem volt, nem lett és nincs. És ahogy minden zsidó-keresztény teológusnak is kellett volna, amikor a jövendő jeles kormányfi,

a sokoldalú tudós nem volt képes különbséget tenni a Tízparancsolat és a hét főbűn között.

Előbbi be nem tartását véli ugyanis a betegségek okának, ami igazán vaskos csacsiság. (Ha igaz lenne, az egész kormány és a slepp súlyos betegen sínylődne valamelyik romkórház elfekvőjében.) Ellenben, ha már, akkor a hét főbűn „kóroki szerepe”, ha tudományosan nem is, de teológiailag megállna.

Sajnos azonban komoly baj is van e miniszteriális férfiú programbeszédével: riasztó és kétségbeejtő, lévén két kolosszális pillérre akasztotta programját:

1. a betegnek kijáró tisztelet megadása,

2. orvoshoz méltó élet biztosítása.

Nos, ez az egészségügy problémáinak megoldásához édeskevés. Tudja ezt természetesen az érdemdús orvos-polihisztor is, csakhogy az ő miniszteri hivatása nem az értelemhez, hanem a kormánypárti szavazókhoz szól. Ilyenformán viszont tökéletes tananyag lesz a populizmus bármelyik főiskoláján vagy egyetemén.

Mindkét ajánlás a populizmusra hajlamos közönségnek megtestesít egy évszázados igényt:

úgy beszéljen vele az orvos, mintha ő is nemesember volna, és ő úgy beszélhessen az ápolókkal, mintha a cselédei volnának.

Ez a vágy avult és a legkevésbé sem keresztényi, viszont úgy hangzik és jól hangoztatható. Senki populizmushívő nem gondol arra, mit jelentene valójában a beteg tisztelete. Megmondom közérthetően: elegendő pénzt. Szakmaibban: megfelelő magán- és közfinanszírozást. Részletesen: minden elérhető releváns műszert, ötcsillagos szálloda színvonalú épületben, hozzá kellő számú képzett és gyakorlott személyzetet. Ha mindez megvolna, az „orvoshoz méltó élet” jönne magától, pártunk és kormányunk becstelen populizmusa nélkül.

A szerző sebész.

 


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.