Már nem tudom kizárni a politikát az életemből, nem tudom elengedni a fülem mellett, amikor nincs kedvem hozzá. Először mondtam ki: nem szeretek itt élni.
Írásom első része (Magyar Narancs, 2015. április 30.) azzal ért véget, hogy a paradicsomi idők közös nyelvének hiányát az 1880-as években a világ nagy harmóniájáról álmodozók különféle mesterséges nyelvek megalkotásával kívánták pótolni. Ezek között Zamenhof doktor eszperantómozgalma olyan sikeresnek bizonyult, hogy két nagy formátumú diktátor is megsokallotta a dolgot.
A múlt szerdán furcsa dolgokra ébredtünk, a kormány felszólította a belügyminisztert, hogy dolgozza ki a kerítést, 175 kilométer, négy méter, és a többi, a részletekért lásd beloldalainkat. A hírekben még az is elhangzott, hogy Magyarország nagy veszélyben van, sőt, forog, a nagy veszélyekkel szemben pedig naná, hogy a belügyminiszter, és naná, hogy kerítést.
Magyarországgal mindent meg lehet csinálni. A Fidesz úgy próbálta lezárni a paralimpiai botrányt, hogy odaküldték elnöknek Deutsch Tamás kifutófiúját. Mára ez már mindenkinek tök oké.
Úgy negyven évvel ezelőtt a beszervezőtiszt azzal érvelt, hogy Róbert barátunk nyugati kém, ezért hazafias kötelesség jelenteni róla. Elhűlve kérdeztem, miből gondolják, hogy kém? A tiszt válasza: tudjuk, hogy sokkal többet költ, mint amennyit keres. Ezt csak a kémkedésért kapott pénzből finanszírozhatja.
„A polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években, és azt szeretnénk, ha az maradna a jövőben is” – mondta Rogán Antal a 2016-os büdzsé beterjesztésekor.