Vélemény

Magyarország miniszterelnöke egy ménkű nagy fallikus szobor tövében csapkod egy karikás ostorral, miután összehordott hetet-havat. Így kicsit tényleg nehezebb elhinni, hogy a 21. századot írjuk. Pedig mégis az lesz, ami megoldja ezt a kérdést, az idő. Aki eddig vissza akarta fordítani a történelmet, mind elbukott.

Homofób múltjáért Balavány György nem fejezte ki sajnálkozását és röstelkedését, igaz, azt nem is olvasta a fejére senki. Pedig alkalma lett volna a szembenézésre, nem csak most, rasszista bocsánatkérése alkalmával.

Az Orbán-kormány következetesen hangoztatott álláspontja, hogy az ország, ezen belül a lakosság túlságosan el van adósodva, és hogy a lakosságot a hitelek felelőtlen felvételére a bankok a saját érdekeik előtérbe helyezésével és nem megfelelő tájékoztatással vették rá. Az Orbán vezette állam azonban megvédi az embereket a bűnös bankokkal szemben.

Minden valamirevaló diktatúra a politika színterein messze túlterjedő nyelvet alakít ki, nyelvileg is asszimilálva a mindennapi élet egészét. Ennek a "totalitárius zsargonnak" a változata a náci Németország, az NDK, a Szovjetunió, a népi Kína vagy akár a mai Észak-Korea sajátos nyelvezete.

Szeptember közepén a német szövetségi alkotmánybíróság (AB) valamelyest kiszámítható módon, feltételekkel, de átmenetileg biztosan áldását adta az eurózóna állandó válságkezelési alapjához (ESM), illetve a fiskális paktumhoz történő német csatlakozásra. A döntésről a világ minden vezető orgánuma és a magyar lapok is azonnal beszámoltak.

Hogy Kósa Lajos beköltözött a királyi televízióba, és ott egyszerre domborít a Reggelben és az Estében, azt egyfelől sajnálattal vesszük tudomásul, hisz vele kelni és vele feküdni a lidérces álmok és a csatakos ébredés miatt mégiscsak túlzás - még szerencse, hogy nincs Délután vagy Pitymallat című műsor.

„Amennyire várható volt Bajnai Gordon visszatérése, ugyanannyira várható volt az is, hogy a kormány baloldali-liberális ellenzéke egy pillanatig sem lesz képes akár egy lépést tenni egy irányba. Ebből nehezen lesz Ellenzéki Együttműködés Rendszere.” Sorozatunk negyedik részeként Rajcsányi Gellért írását közöljük.

A kulturális örökségvédelem intézményrendszerének, benne a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a teljes átalakítása zajlik ezekben a hónapokban. A részletek nem ismertek, a mozgatórugók csak sejthetők, az eredmények és a hatások csak évek, évtizedek múlva lesznek értékelhetők.

A miniszterelnök újabb ajándékkal kedveskedne az ő népének: meg kívánja vásárolni az E.ON-t. Nyilván nem Európa legnagyobb, német tulajdonú energetikai óriására gondol, hiszen ehhez az éves magyar nemzeti össztermék is kevés lenne.

Úgy tűnik, semmi sem akadályozza meg Orbán Viktort, hogy a magyar és európai értelemben vett általános választójog intézményét megszüntesse Magyarországon, és a választójogunkat előzetes regisztrációhoz - felcsúti nyelvjárásban: feliratkozáshoz - kösse. Persze nem fülkeforradalmi jogalkotásról lenne szó, ha érdemi részleteket is tudhatnánk.

Cukrász kalapáccsal vagy suszter kaptafával - Viszontválasz György Péternek Először is - minden irónia nélkül - köszönöm a részletes választ. Ám megjegyzem, ellentétben azzal, amit György Péter állít, nem Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor könyvéről "nyitottam vitát".

„Ha az ellenzéki csoportok továbbra is a »ki kivel és mikor fogjon össze« és a »ki miatt nem lehet belőle semmi« problémával szerencsétlenkednek, akkor bűnösök lesznek egy bukott autokratikus rezsim életben tartásában. Bűnszövetségben, előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel vétkeznek.” Sorozatunk harmadik részeként Ripp Zoltán írását közöljük.