Vélemény

Tökéletesen megmutatkozik a magyar társadalom szerkezete egy olyan pitiáner ügyben is, mint a betétdíjas palackok visszaváltása.

Mindez felfogható figyelmeztetésnek is: sokkal rosszabb is lehetne ez az ország.

Most, hogy a magyar gazdaság romlásával, az állam diszfunkcionális működésének szaporodó jeleivel, az életszínvonal immár elhazudhatatlan süllyedésével, a nemzetközi térvesztés nyilvánvalóvá válásával a valóság mind többször betüremkedik abba a párhuzamos univerzumba, amelyet másfél-két évtizede építget az orbáni propaganda – és amely világban minden, de tényleg minden Orbán Viktor körül forog, és minden, de tényleg minden jó Orbán Viktor politikusi zsenialitásának és tévedhetetlenségének az eredménye –, a miniszterelnök és a környezete mind többször hivatkozik a valóságra.

Ott áll az az ember Európa színe előtt, és kiabál kígyót-békát a többiekre. Dühös, felháborodott, üldözöttnek tünteti fel magát. Kapkod és gesztikulál. Bántják a magyart, tódítja.

Békés Márton, aki a szélsőjobbról felszippantott lázadóból időközben a magát szélsőjobb­oldalivá formáló egykori „cent­rális” erőtér kultúrkampfjának zászló-, pontosabban Molotov-koktél-vivője lett (vö. Békés Márton: Gerillaháború, KKETTK Alapítvány, 2017), szeptember elején újabb kultúrpolitikai esszét bocsátott közre.

Micimackó: Vér és méz, a Rhys Frake-Waterfield írta és rendezte, független slasher film (a horrorfilmek alműfaja, amelyben egy vagy több gyilkos pengékkel, éles vágóeszközökkel halomra öl egy adott helyszínen egybegyűlt csoportot) eredetileg egyéjszakás brit vetítésre készült, de a nagy online érdeklődésre tekintettel végül a világon egyszerre több helyen hozták forgalomba.

Az összeesküvés-elméletek manapság egyfajta hűségeskük: annak megállapításában segít az autokrata vezetőknek, hogy ki áll a „megfelelő” oldalon.

Amerika és az EU csak akkor tudja kezelni a két konfliktust, ha olyan célokat fogalmaz meg és juttat érvényre, amelyeket mindenkinek érdekében állna betartani – írja Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő.

2024. január 1-jén nagy dolog történt Magyarországgal, évszázadonként jó, ha egy ilyen kitüntetett alkalom adódik, a teljes napfogyatkozás például biztosan smafu hozzá képest. Hazánk – nos, távolról sem elsőként a kontinensen – bevezette az italos palackok betétdíját, mindközönségesen az üvegvisszaváltást.

A magyar uniós elnökségről szóló plenáris vitát ugyan lapzártánk után rendezik (amikor ezt önök olvassák: rendezték) az Európai Parlamentben, de Orbán Viktor reakciója a korábbi szereplései alapján előre kisakkozható.

Háborús viszonyok, Magyar Narancs, 2024. augusztus 28.,
Olvasói levelek, Magyar Narancs, 2024. szeptember 11.