Vélemény

Magyar Narancs, 2011. április 21. Palástos frizsider Kincstári optimizmustól csepegő cikket írt Zöldi Anna a Tűzoltó utcai, tavaly átadott ALDI-ról.

Eörsi Mátyás múlt heti cikkében azokról a stratégiai dilemmákról ír, amelyek a jelenlegi demokratikus ellenzékhez kötődő új miniszterelnök előtt állhatnak majd 2014-ben, ha kormányozni akarna a Fidesz forradalmi alkotmánya által megszabott korlátok között. (Lásd: 2014, Magyar Narancs 2011. április 28.) Eörsi szerint a kormányfő vagy kiegyezik a vesztes Fidesszel (annak maradékával), vagy - az új alaptörvény rendelkezései alapján alkotmányellenesnek minősülő - ügydöntő népszavazással felülíratja az elveivel ellentétes szabályrendszert, így teremtve meg a demokratikus korrekció lehetőségét.

Mint annyi más, közvetlenül a rendszerváltás után a demokratikus szakmai önrendelkezés logikája alapján kigondolt és létrehozott szervezetbe, a Fidesz-kormány a magyar filmszakma legfőbb döntéshozó testületébe is beleengedett egy sorozatot, kivégezvén ekképp a Magyar Mozgókép Közalapítványt (melyről sokat elmond az az apróság is, hogy míg a szervezet alapító okiratában MMK a hivatalos rövidítés, addig a hivatalos logón az MMKA betűk szerepelnek). Az okok és az indoklás egyértelműnek tűnik, már a BRFK is megindította a nyomozást, mégis érdemes felidézni számos hogyant, mikort és miértet.

Amikor Schiffer András feljelentést tett - úgy másfél évvel ezelőtt - Sukoró-ügyben Gyurcsány Ferenc ellen, alighanem azt akarta demonstrálni, hogy a hatalomnak el kell számolnia a törvény előtt minden ténykedésével. Adott esetben nyilván azzal, hogy ha Magyarországon egyedül a jog uralkodik, valamint a nép, akkor miért nem vonták be pont egyiket sem a kaszinóvárosi megaprojekt előkészítésébe, melyet ugye egy laza rendelettel kiemelt beruházássá minősítettek, hogy gyorsan túljuthasson a hatósági engedélyeztetési procedúrán. E nemes gesztus persze felvetette - bár csak közvetve - a telekpanama gyanúját. Hogy Schiffer lépése indokolt volt-e anno, arról bizonyára lehet vitatkozni, de azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy mára, mire a komótosan dolgozó ügyészség kikérte a mondott ügyből kifolyólag Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát, már egészen más a leányzó fekvése.

"Egyesek szerint mindenki húzzon a jó büdös francba. Mások ezt enyhe túlzásnak tartják. Ön mit gondol erről?" Esetleg még: "Na, fiam, '48-ban vót-e a '48?" Ahogyan a kormányzat méltán nagy sikerű alkotmányozós kérdőíve, úgy a most kitöltendő "szociális" levél tíz kérdése is erre a srófra jár. Íme, találomra kettő: "Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőségekkel segítsen a munkanélkülieken, mások szerint a segélyezés elegendő megoldás a munkanélküliség problémájára." "Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen. Ön mit gondol?" Alig bírjuk kivárni az eredményhirdetést: vajon mit gondolhat a Nép? Nagyon bízunk benne, hogy ugyanazt, amit Orbán Viktor.

Nemcsak a fák, a gazdaságok sem. Kínáé sem. A világgazdaságról szóló szakértői elemzések, kerekasztal-beszélgetések manapság alig szólnak másról, mint a kínai gazdaság előretöréséről, a hatalmas ország megnövekedett világgazdasági és - az erre alapozottan kivetített - világhatalmi szerepéről, s arról, hogy a gazdasági növekedés centruma tartósan Ázsiába tolódott át. Ki-ki vérmérséklete szerint félelemmel vagy izgalommal számolgatja: hány év kell még ahhoz, hogy Kína véglegesen "maga mögé utasítsa" az Egyesült Államokat.

Olvasói levelek Magyar Narancs, 2011. április 14. Tisztelt Szerkesztőség! Most tettem le legfrissebb lapszámukat, benne Szabó Ferenc lelkész úr levelével.

Huszonöt éve történt a történelem legnagyobb nukleáris ipari katasztrófája - az ukrajnai Csernobili atomerőmű négyes reaktorának felrobbanása.

Tegyük félre azokat a spekulációkat, hogy a kormány előre hozott választásokat tart. Ha 2014-ben a ma regnáló erők nyerik a parlamenti választásokat, akkor ennek az írásnak itt vége is van. Ám tételezzük fel, hogy 2014-ben a választásokon a Fideszt leváltják. Megalakul egy koalíció, ma még nem tudjuk, kikből: talán egy megújult MSZP, az LMP és az időközben párttá vált és mandátumot szerző Civilek részvételével.

A kortárs magyar képzőművészet legprovokatívabb művének ügye újabb fázisba ért. Sugár János képzőművészt első fokon öt hónapi, két évre felfüggesztett börtönbüntetésre és kármegfizetésre ítélte a Fővárosi Bíróság Wash your dirty money with my art feliratáért. Az ítélet súlyos aránytalansága nemcsak a "rongálás" mértékével szemben kiütköző, hanem azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a magyar bíróság egyoldalúan és reflektálatlanul teszi magáévá az egyik fél álláspontját, és befogja a fülét, ha a másik beszél. Ezt az ítéletet csak úgy lehetett meghozni, ha a bíróság úgy döntött, hogy Sugár munkája nem művészet, hanem ellenséges gesztus, vétség, bűncselekmény a magántulajdon szentségével szemben, amelyet ez a társadalom és ez a bíróság mindennél többre tart. A konzervatív társadalom képviselői azt gondolják, hogy a materiális javakat meg kell védeni a szólásszabadság és a művészi szabadság kártékony veszedelmétől - amivel csak azt bizonyították be, hogy utóbbiakra minden eddiginél nagyobb szükség van.

Hogy a Széll Kálmán Terv egy érdekes mellékirata miért "bürokráciacsökkentő programnak" próbálja eladni a munkavállalók bizonyos további náspángolását, arra magyarázat lehet, hogy ha az ember megszokja, egy kicsit mindig muszáj lesz hazudnia. Mert a leirat valóban tartalmaz akár helyes és támogatandó "bürokráciacsökkentő" elemeket is. Ám ezeken kívül másról is szól. Öt és fél napos, 48 vagy 60 órás munkahétről beszél. Kilátásba helyezi a munkaadó ama jogszabályi kötelezettségének eltörlését, amely szerint a munkaadónak a munkavállaló elbocsátását alaposan indokolnia kell; s ezáltal csökkentené a munkaügyi jogorvoslat lehetőségeit is. Eltörölné a munkáltató kötelezettségét a munkaidő nyilvántartására, de az éjszakai és a túlórapótlékok fizetésére is, így az immár nemcsak féllegálisan kötelezhetné fizetetlen túlmunkára alkalmazottait. Csökkentené a munkavállalói végkielégítéseket és a fizetett szabadságot is. Hogy mindez kurvára nem a "bürokráciát" csökkenti, hanem a dolgozó tömegek jogait nyírja meg alaposan, az nem is kérdés.

Elegünk van az egészpályás feltámadásból. Hagyjuk a fenébe Orbán Viktor középiskolás fokon is teátrális kivonulását József Attila szobrához, s szózatát a sorsszerű és rendeltetésszerű Alkotmányról, ami pajzs lesz népünk felett, vagy valami más. Ne beszéljünk a minden tévécsatornán egyszerre lenyomott aláírósdis maszlagról, "élő közvetítésről". Ne menjünk bele az Alkotmány ilyen-olyan passzusainak újbóli simfölésébe se már, megtettük minden lehető alkalommal, kitértünk a részletekre, vizsgáltuk szakértőkkel, tudományosan és gunyorosan, reménytelenül és kívülállóként - evvel van tele hónapok óta az újságunk.

p>"A Föld napja a Tomoriban A Föld napjára készülődés keretében felhívással fordultunk iskolánk tanulóihoz, miszerint: fogalmazzák meg rövid üzeneteiket a Földanyának. Az egész iskolát megmozgató közös megemlékezés keretében élőláncot alkottunk, zöld ruhát öltve e nap tiszteletére. Az osztályok képviselői elmondták közösen megfogalmazott felhívásaikat, átadták tablóikat, verseiket, rajzaikat. A gyermekekben, felnőttekben egyaránt mély lelki nyomot hagyott ez az ünnepség."

Magyar Narancs, 2011. március 31.