Vélemény

Milyen kapcsolat áll fenn a párbaj és a modern vívósport között? Igaz-e, hogy a versenyvívás a párbaj örököse, annak "szelídített" változata? E kérdéseket újabban nagy érdeklődéssel feszegeti a történeti szociológia, amikor azt vizsgálja, miképpen "civilizálja", transzformálja versengési vággyá a sport az ősi harci késztetéseket.

A péntek esti vacsora másnapján, 2001. szeptember 1-jén, szombaton K. repülőgépre szállt, és hamarosan megérkezett Durbanbe, a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia elleni világkonferencia színhelyére. A konferencia, mint a legtöbb efféle ENSZ-rendezvény, két részből állt. Augusztus 28-tól szeptember 3-ig tartott a nem kormányzati szervezetek (NGO-k, non-governmental organisations) tanácskozása, augusztus 31. és szeptember 8. között pedig a kormányok ENSZ-delegációinak ülése folyt.

Mondják, hogy valaha, úri társaságban, ha valaki az asztalnál szellentett, kiküldték a kutyát. Az emberi természet már csak ilyen: könynyebb a lelkünknek, ha az elkövetett bűnnek bakját találjuk - valaki másban. Szemben azonban a kutyát kiküldőkkel, akik vélhetően azért pontosan tudták, hogy miről is van szó, azokat a mostanában felröppentett vádakat hallgatva, amelyekkel többen a forintárfolyam zuhanását, néha már az egész válságot is a Magyar Nemzeti Bank nyakába varrják, az embernek az az érzése, hogy megfogalmazóik nem tudják, mit beszélnek.

Magyar Narancs, 2009. február 26. Krémer Balázs cikke egyetlen hatalmas tiltakozás "az érdemek szerinti elosztás", "az érdemalapú elosztási mechanizmus", az "érdemek alapján biztosításként nyújtott pénzek" ellen, a "rászorultsági elv erősítését szorgalmazó javaslatok" pedig nem csupán azért töltik el aggodalommal, mert az "megerősítheti a rászorultságot elbírálók hatalmát", hanem mert "kiterjesztheti az érdemekre építő, önkényesen jogosultságot meghatározó társadalmi, közszolgálati gyakorlatokat".

A nemzetek elkülönített vagyonállománya (Sovereign Wealth Fund, SWF) Andrew Rozanov találmánya, legalábbis ami az elnevezést illeti. Rozanov először 2005-ben, egy mindössze ötoldalas cikkében írta le először e fogalmat - s azóta nem csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) használja ma már bevett kategóriaként, de kutatóintézetek és tanácsadó cégek százai méregetik, becsülgetik e szerint, mely országok a leggazdagabbak a világon. Miben különbözik ez a kategória a szerte a világon ismert és használt, viszonylag egyszerűen kiszámolható mutatótól, a nemzeti vagyontól? Ferber Katalin

Prima la musica e poi le parole, vagyis Előbb a zene és aztán a szöveg - szól Salieri víg egyfelvonásosának címe, mely az operamuzsika és a librettó jószerével általánosan érvényes erősorrendjét tételezi. Tömören, ám némi szépítéssel, hiszen az operaélet valóságában bizony rendre az előadási gyakorlat, s persze olyik alkalommal az opera-énekesi és rendezői igények is a szövegkönyv nyakára nőnek. Nem vitás tehát, hogy az operában mégoly nélkülözhetetlen librettó erősen másodlagos és gyakorta lemosolygott, alkalmazott irodalmi műfaj, melynek szorgos művelésével vajmi kevés literátor szerzett magának világirodalmi babérokat, s még kevésbé hervadhatatlan hírnevet. László Ferenc

A hónap elején (3-án) a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatot adott ki "az utóbbi időkben elharapódzott erőszakos cselekmények kapcsán", melyben kifejezi az erőszakos cselekmények keltette aggodalmát, de óv attól, hogy emiatt a magyarságot (provokációk során át) rasszista színben tüntessék fel ("egyesek"). A közlemény szót emel a megszorítások ellen is, és biztosít, hogy a katolikus egyház eztán is hirdeti az örömhírt.

Hogy a szocpárt a hétvégi kongresszusán leszedné a miniszterelnököt, az felette valószínűtlen, leginkább azért, mert maguk sem tudnak senkit, akit a helyére rakhatnának, és olyan sem akad, aki e posztra kívánkozna. Figyeljék csak meg, hányan adtak elő az elvben szóba jöhető jelöltek közül - Kiss Péter, Szekeres Imre, Szili Katalin - akár egyetlen önálló gondolatot is az elmúlt fél évben a válságról és annak kezelési módozatairól; eláruljuk, egy sem. Azt gondolták, amit a miniszterelnök, miután az újságból értesültek róla.

Tévelyegni, akárcsak tévedni emberi dolog, de nem csak emberi. Az állatok is képesek botladozni, melléfogni, nyilvánvaló érdekeik ellen cselekedni, egyszóval letérni a boldogulásukhoz vezető legrövidebb útról. Mindezt azonban sohasem a legjobb belátásuk ellenére teszik. Az alapos megfontolás után, tudatosan elkövetett ostobaság monopóliumát az ember tartja a kezében. A tudatos tévelygés (akrázia) szabadsága olyan luxusnak tűnik, amelyet még a mindenható Isten sem engedhet meg magának: az ő élete per definitionem jó, ehhez tehát nem vezet semmilyen út, amelyről le lehetne térni.

Ha már évek óta eurónk volna, akkor is tenger bajunk volna. Akkor is csak nagyon szűköcskén volna külföldi hitel (Szlovákia se dúskál), a globális kereslet visszaesésének jövedelemcsökkentő, munkanélküliséget növelő hatása se lenne sokkal kisebb, és mindezek együtt akkor is sok adósnak okoznának fizetési nehézségeket. De nem volna árfolyamprobléma, és így a rémhírterjesztésben utazók sem riogathatnának bennünket valutaválsággal. Ám forintunk van, a tőkecsapok elzáródása egyben árfolyamzuhanással és több bizonytalansággal jár, amitől még kevésbé vagyunk vonzóak a befektetők számára. Ha ebben a helyzetben a pánikkeltők kellő hatékonysággal keltik a pánikot, akár még tényleg lehet devizaválság is, amihez képest - ebben az egyben van igazuk - a mai válságunk kismiska.

"Marha szerencsésen fújnak a szelek, érzem, elkapjuk a szocikat" - tizenegy évvel ezelőtt, február elején mondta ezt Orbán Viktor a Narancsnak adott (mind ez idáig utolsó) interjúját követő laza beszélgetésen. Magabiztosságát az MSZP előnyét mutató kurrens közvélemény-kutatások sem kezdték ki.

Mintegy ötven százalékban akár egyet is tudok érteni Mészáros Sándor a shortolók védelmében írt cikkének mondandójával (Nem tetszik az immunrendszer?, Magyar Narancs, 2009. február 12.). Félő azonban, hogy a cikk jobbik része is - minden jó szándék ellenére - inkább fokozza, mint oszlatná a határidős piacok, tőzsdék működése körüli homályt. Lenkei Gábor

Újabb, vélhetően ismét csak szimbolikus reformhullám söpör végig országunkon. Egymásra licitál a kormány és egy sajátos képződmény, a Reformszövetség (RSZ). Mindkét program célja, hogy kivédje az országot fenyegető válságot. Ilyen helyzetben a "piacok" megnyugtatása kötelező feladat, ezzel nincs is baj. Deklarálni kell, hogy az ország kész a piacok fülének oly kedves húrokat pengetni. Ám súlyos hiba lenne elhinni, hogy a piacoknak szánt gesztusok a fenntartható Magyarország felé visznek. Vigvári András