E-bike, az elérhetetlen

Veló Világ

Az e-bike-ok, vagyis az elektromos biciklik egyre klasszabbak, legyen szó túrázásról, városi közlekedésről vagy akár extrém sportról. Szóval fejlődik, fejlődik, de még mindig nehéz, és nagyon drága.

Az „igazi” bringához képest a leglényegesebb különbség természetesen az elektromos motor a hozzá való akksival. Régebben persze nem volt lítiumion akkumulátor, viszont az e-bike története az 1800-as évek végéig nyúlik vissza. Ahogy az akkori autóknál, a bringáknál is kísérleteztek az elektromos technikával, ám az áttörésre sok-sok évtizedet kellett várni. Igaz, hogy már az 1970-es években megjelentek Japánban az első olyan elektromos kerékpárok, melyek működésükben és technológiában is hasonlítottak a maiakra, de a cucc forradalma a 2000-es évek elején, még inkább 2006–2007 táján történt, az akkumulátortechnológia fejlődésének köszönhetően.

Minden kezdet nehéz

Minden kezdet nehéz

 

Mostanság már sokkal nagyobb kapacitású akkumulátorok vannak, de a hajtástechnológia minősége is kiforrottabb lett. A legmenőbb a pedelec, lényege az, hogy az elektromos hajtás szinkronizálva van az emberi hajtással, tehát ahogy tekerjük a kerékpárt, úgy segít minderre az elektromos rendszer. A másik módozat a motorkerékpárok működéséhez hasonló – ma már egyre ritkábban gyártott – gázkaros verzió. Léteznek még középmotoros vagy agymotoros verziók is, ez utóbbinál a kerékben helyezkedik el egy agymotor, a középmotoros esetében pedig a motor a váz közepén van, ott, ahol a pedál is.

Az e-bike-ok felhasználási spektruma manapság már igen széles: van a közlekedésre használt, és van a kikapcsolódáshoz, sporthoz használt e-bike: elektromos túrakerékpárok, mountain bike-ok, komoly teleszkópokkal felszerelve.

Bonyolult

Bonyolult

 

A bringák sebességtartományát a gyártók limitálják, 26 km/óránál lekapcsol az elektromos motor rásegítése. És ha bár nagy különbség nincs egy hagyományos kerékpár és egy e-bike sebessége között, utóbbi előnyének tekinthető, hogy könnyedén fel lehet vele tekerni egy nagyobb lejtőn, gyorsan el lehet indulni a lámpánál, gyorsan fel lehet venni a közlekedés tempóját. Természetesen lehet gyors járgányt is építeni, az M55 Bike nevű magyar cég például megcsinálta a világ leggyorsabb elektromos biciklijét, ami 72-73 km/órás sebességgel is képes száguldani. Megvolt az ára is, az alapmodell 27 ezer euróba, cirka 8 millió forintba került. Az sem mellékes, hogy Amerikában már van e-bike-verseny, melynek lényege, hogy egy nagyon magas hegyet kell megmászni minél gyorsabban elektromos kerékpárral. Ez persze nem azt jelenti, hogy az élsportolók ezentúl felturbózott e-bike-okkal repesztenek majd, de az könnyen elképzelhető, hogy idővel megjelenik egy új sportág, ami a motor és a kerékpársport közé illeszkedik be.

Villanytrekking

Villanytrekking

 

Mivel a vonatkozó európai jogszabály 250 wattban maximalizálja a teljesítményt, ha ezen belül vagyunk, nem szükséges az e-bike-ra sem jogosítvány, sem rendszámtábla-regisztráció, ám ezen túl (vannak 350–500 wattos járgányok is) igen.

A legnagyobb gond egyfelől a bicikli súlya: van benne ugyanis egy 3 kilogrammos akkumulátor, egy 4-5 kilogrammos motor, mindennel együtt nagyjából 10 kilogrammal nehezebb, mint egy hagyományos bicikli, a másik meg az, hogy egy jó minőségű, átlagosnak mondható, Bosch rendszerű e-bike hat-hétszázezer forintot is kóstálhat, ami mindjárt meg is magyarázza, miért csak Nyugaton és az Egyesült Állomokban állja meg a helyét az „e-bike-forradalom” szókapcsolat.

A cikk elkészültéért köszönet Antal Dánielnek, a Gepida értékesítési vezetőjének.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.