Így utáltatja meg egymással a főváros a bringásokat és a gyalogosokat

  • Kovács Bálint
  • 2015. május 21.

Veló Világ

Egyes jelekből úgy tűnt, hogy a főváros és a BKK is kezdi úgy érezni, akkor mennek rendben a dolgok, ha a közlekedés résztvevői türelemmel és természetesen élnek egymás mellett. Aztán szétverték a várost, és kiderült, senkit nem zavar, ha a kerékpárosok és a gyalogosok egymás torkának ugranak.

Akit egy kicsit is érdekel a kerékpározás, mást sem szajkóz naphosszat, mint hogy minden útépítés, Bubi, infrastruktúra stb. ellenére sem lehet a biciklis közlekedés működőképes, ha nem valósul meg a valódi és teljes integráció. Ha nem szűnnek meg az olyan megkülönböztetések, mint hogy vannak A Bringások és Az Autósok a lövészárok két oldalán, hiszen ami az egyiknek jó, azt a másik húsából kell éles karmokkal kitépni.

Különben is, mi az, hogy A Bringás? A falusi néni, aki már akkor biciklivel ment a kisboltba tejért, amikor a bulinegyedben még azt sem tudták, mi az a fixi? Ő lenne a kemény mag? És aki mindennap biciklivel közlekedik, de néha muszáj a mamájának autóval bevásárolnia a szupermarketben? Nos, ő melyik kategóriába tartozik?

De főképp azért nincs ez így, mert ideális – vagyis az egyedül elfogadható – esetben a városfejlesztésnek figyelembe kellene vennie a közlekedés minden résztvevőjének érdekeit. A kerékpárosok számára kijelölt útvonalaknak nem szabadna nehéz helyzetbe hozniuk az autóval vagy gyalog közlekedőket, és az autóval is bejárható útvonal építésekor figyelembe kellene venni a többi közlekedőt, ahogyan a tömegközlekedéssel összefüggő átalakítások sem hozhatnak egy másik csoportot hátrányos helyzetbe – épp ezért tiltakozott teljesen érthető dühvel a Magyar Kerékpárosklub az Erzsébet híd alatti bringaút villamossín-építés miatti elbontása ellen.

false

 

Tehát mind a közlekedés résztvevőinek biztonsága, mind a közhangulat, mind pedig a hosszú távon ésszerű gondolkodás lehetőségének megteremtése miatt fontos, hogy a többi mellett a kerékpáros közlekedés is integráns, asszimilálódott részévé váljon a nagy egésznek. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezt a civilek évtizedes munkája nyomán a főváros és a BKK is mintha kezdené megérteni – legalábbis erre utalnak a Bubi kiépítésével összefüggő fejlesztések, vagy hogy ha semmi mást nem csinálnak, sokszor akkor is legalább egy biciklipiktogrammal jelzik az utakon, hogy ott bringák megjelenésére lehet számítani, vagy egyáltalán abból, hogy ma már nem tűnik civilizáltnak az a belvárosi politikus, aki legalább valami üres lózungot ne bökne ki a kerékpáros közlekedésről.

Hát, ezt a folyamatot vetette vissza most évekkel egyetlen intézkedéssel a Margit budai hídfője körül zajló, végeérhetetlen és kaotikus felújítási munkák irányítója. A 17-es villamos egykori végállomásától a rakpartig minden szét van bombázva, és ezen a területen történetesen volt egy kifejezetten forgalmas bicikliút is – az egyetlen, amely a belvárosban összekötötte Pestet Budával. A rekonstrukció idejére ennek fenntartására a lehető legborzalmasabb verziót választották, ami még annál is rosszabb, mintha sajnálattal közölték volna: a kerékpárút itt határozatlan időre megszűnt. A teljes biciklis forgalmat – legálisan, táblával takarosan jelölve – rávezették a gyalogosokat egyedül kiszolgáló, amúgy is leszűkített járdára, egyenesen az emberek közé.

false

 

És ez nem csak napi huszonnégy óra fokozott balesetveszélyt jelent. Ez a mérhetetlenül ostoba és tökéletesen inkompetens intézkedés semmi másra nem jó, mint hogy létrehozza A Bringások és A Gyalogosok kategóriáit, és azzal a lendülettel össze is ugrassza a két ellenséges felet. A gyalogosok ugyanis annyit érzékelnek, hogy percenként több tucat kerékpáros szlalomozik körülöttük, csöngetnek, félreugrálásra kényszerítenek, ne adj’ isten, ráhajtanak a lábukra, de azt már nem köti az orrukra senki, hogy szerencsétlen biciklisták mindezt nem saját akaratukból vagy mérhetetlen gőgből teszik, hanem azért, mert kivették alóluk a valódi kerékpárutat, és hogy számukra is távol áll a boldogságtól, hogy gyök kettővel kényszerülnek vánszorogni három cekker és négy lufis kisgyerek között.

Ez az intézkedés egyszerre hoz létre azon a szakaszon egy akaratán kívül szabálytalan (vagyis a többiek számára annak látszó) kerékpáros és egy akaratán kívül bunkó (vagyis a többiek számára annak látszó), hiszen a bicikliúton korzózó gyalogos réteget. Eléri, hogy akik esetleg már rájöttek volna, hogy a bringás is ember, ezt az elvet most újra elfelejtsék. És ez a terelés ellentmond mindannak, ami miatt kiépült a közbringarendszer, ami miatt kerékpárút vezet át a Margit hídon: annak, hogy a biciklistát is és a gyalogost is, lévén a közlekedés egyenrangú és integráns részei, megilleti a zavartalan és veszélytelen haladáshoz való jog.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.