Így utáltatja meg egymással a főváros a bringásokat és a gyalogosokat

  • Kovács Bálint
  • 2015. május 21.

Veló Világ

Egyes jelekből úgy tűnt, hogy a főváros és a BKK is kezdi úgy érezni, akkor mennek rendben a dolgok, ha a közlekedés résztvevői türelemmel és természetesen élnek egymás mellett. Aztán szétverték a várost, és kiderült, senkit nem zavar, ha a kerékpárosok és a gyalogosok egymás torkának ugranak.

Akit egy kicsit is érdekel a kerékpározás, mást sem szajkóz naphosszat, mint hogy minden útépítés, Bubi, infrastruktúra stb. ellenére sem lehet a biciklis közlekedés működőképes, ha nem valósul meg a valódi és teljes integráció. Ha nem szűnnek meg az olyan megkülönböztetések, mint hogy vannak A Bringások és Az Autósok a lövészárok két oldalán, hiszen ami az egyiknek jó, azt a másik húsából kell éles karmokkal kitépni.

Különben is, mi az, hogy A Bringás? A falusi néni, aki már akkor biciklivel ment a kisboltba tejért, amikor a bulinegyedben még azt sem tudták, mi az a fixi? Ő lenne a kemény mag? És aki mindennap biciklivel közlekedik, de néha muszáj a mamájának autóval bevásárolnia a szupermarketben? Nos, ő melyik kategóriába tartozik?

De főképp azért nincs ez így, mert ideális – vagyis az egyedül elfogadható – esetben a városfejlesztésnek figyelembe kellene vennie a közlekedés minden résztvevőjének érdekeit. A kerékpárosok számára kijelölt útvonalaknak nem szabadna nehéz helyzetbe hozniuk az autóval vagy gyalog közlekedőket, és az autóval is bejárható útvonal építésekor figyelembe kellene venni a többi közlekedőt, ahogyan a tömegközlekedéssel összefüggő átalakítások sem hozhatnak egy másik csoportot hátrányos helyzetbe – épp ezért tiltakozott teljesen érthető dühvel a Magyar Kerékpárosklub az Erzsébet híd alatti bringaút villamossín-építés miatti elbontása ellen.

false

 

Tehát mind a közlekedés résztvevőinek biztonsága, mind a közhangulat, mind pedig a hosszú távon ésszerű gondolkodás lehetőségének megteremtése miatt fontos, hogy a többi mellett a kerékpáros közlekedés is integráns, asszimilálódott részévé váljon a nagy egésznek. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezt a civilek évtizedes munkája nyomán a főváros és a BKK is mintha kezdené megérteni – legalábbis erre utalnak a Bubi kiépítésével összefüggő fejlesztések, vagy hogy ha semmi mást nem csinálnak, sokszor akkor is legalább egy biciklipiktogrammal jelzik az utakon, hogy ott bringák megjelenésére lehet számítani, vagy egyáltalán abból, hogy ma már nem tűnik civilizáltnak az a belvárosi politikus, aki legalább valami üres lózungot ne bökne ki a kerékpáros közlekedésről.

Hát, ezt a folyamatot vetette vissza most évekkel egyetlen intézkedéssel a Margit budai hídfője körül zajló, végeérhetetlen és kaotikus felújítási munkák irányítója. A 17-es villamos egykori végállomásától a rakpartig minden szét van bombázva, és ezen a területen történetesen volt egy kifejezetten forgalmas bicikliút is – az egyetlen, amely a belvárosban összekötötte Pestet Budával. A rekonstrukció idejére ennek fenntartására a lehető legborzalmasabb verziót választották, ami még annál is rosszabb, mintha sajnálattal közölték volna: a kerékpárút itt határozatlan időre megszűnt. A teljes biciklis forgalmat – legálisan, táblával takarosan jelölve – rávezették a gyalogosokat egyedül kiszolgáló, amúgy is leszűkített járdára, egyenesen az emberek közé.

false

 

És ez nem csak napi huszonnégy óra fokozott balesetveszélyt jelent. Ez a mérhetetlenül ostoba és tökéletesen inkompetens intézkedés semmi másra nem jó, mint hogy létrehozza A Bringások és A Gyalogosok kategóriáit, és azzal a lendülettel össze is ugrassza a két ellenséges felet. A gyalogosok ugyanis annyit érzékelnek, hogy percenként több tucat kerékpáros szlalomozik körülöttük, csöngetnek, félreugrálásra kényszerítenek, ne adj’ isten, ráhajtanak a lábukra, de azt már nem köti az orrukra senki, hogy szerencsétlen biciklisták mindezt nem saját akaratukból vagy mérhetetlen gőgből teszik, hanem azért, mert kivették alóluk a valódi kerékpárutat, és hogy számukra is távol áll a boldogságtól, hogy gyök kettővel kényszerülnek vánszorogni három cekker és négy lufis kisgyerek között.

Ez az intézkedés egyszerre hoz létre azon a szakaszon egy akaratán kívül szabálytalan (vagyis a többiek számára annak látszó) kerékpáros és egy akaratán kívül bunkó (vagyis a többiek számára annak látszó), hiszen a bicikliúton korzózó gyalogos réteget. Eléri, hogy akik esetleg már rájöttek volna, hogy a bringás is ember, ezt az elvet most újra elfelejtsék. És ez a terelés ellentmond mindannak, ami miatt kiépült a közbringarendszer, ami miatt kerékpárút vezet át a Margit hídon: annak, hogy a biciklistát is és a gyalogost is, lévén a közlekedés egyenrangú és integráns részei, megilleti a zavartalan és veszélytelen haladáshoz való jog.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."