Pincérek életveszélyben – Budapest legértelmetlenebb bicikliútja

  • -legát-
  • 2015. május 2.

Veló Világ

Klassz dolog, hogy egyre több bicikliút van a fővárosban. De biztos, hogy a legjobb helyre kerülnek?

Minden bizonnyal  Budapest legképtelenebb bicikliútjára sikerült rábukkannunk, nem is kell nagyon keresni. Arra tippelünk, hogy kizárólag azért építhették ilyenre, hogy megrémisszék a lakosságot. „Emberek! Így nézne ki a város, ha kerékpáros diktatúra lenne – ugye milyen félelmetes?”

És valóban félelmetes tud lenni a Szabadság és Petőfi hidak közt, a pesti Duna-parton, a Bálna előtti szakasz. A remek panorámát nyújtó, teraszokkal is felszerelt sétatéren ugyanis bicikliút vöröslik, ami szélesebbnek tűnik, mint a lényegesen nagyobb számban erre járó korzózók gyalogútja. Ha még csak szélesebb lenne! De ráadásul a teraszok csak rajta keresztül közelíthetők meg, mi több, a pincérek – termeszetesen gyalogosan – pedig szintén a bicikliúton haladva teljesíthetik a rendelést.

Mindez a gyakorlatban így fest:

false

 

Fotó: A szerző felvételei

Vagy így, majd így:

false

false

Ezek után valóban a kegyetlenség csimborasszója, ha az arra járó biciklista, élve helyzeti előnyével és jogaival, lecsengeti a szerencsétlen gyalogost, pedig az csak egyszerűen haladni szeretne.

És hogy teljes legyen a káosz, tekintsék meg azt is, hogy néz ki ennek az útszakasznak a vége. Ezt már valóban másként értelmezni, mint úgy, hogy a gyalogos veszélyes kalandjainak jutalma a jól megérdemelt happy end, a bicikliút ugyanis egy gyepben (!) végződik.

false

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.