Pincérek életveszélyben – Budapest legértelmetlenebb bicikliútja

  • -legát-
  • 2015. május 2.

Veló Világ

Klassz dolog, hogy egyre több bicikliút van a fővárosban. De biztos, hogy a legjobb helyre kerülnek?

Minden bizonnyal  Budapest legképtelenebb bicikliútjára sikerült rábukkannunk, nem is kell nagyon keresni. Arra tippelünk, hogy kizárólag azért építhették ilyenre, hogy megrémisszék a lakosságot. „Emberek! Így nézne ki a város, ha kerékpáros diktatúra lenne – ugye milyen félelmetes?”

És valóban félelmetes tud lenni a Szabadság és Petőfi hidak közt, a pesti Duna-parton, a Bálna előtti szakasz. A remek panorámát nyújtó, teraszokkal is felszerelt sétatéren ugyanis bicikliút vöröslik, ami szélesebbnek tűnik, mint a lényegesen nagyobb számban erre járó korzózók gyalogútja. Ha még csak szélesebb lenne! De ráadásul a teraszok csak rajta keresztül közelíthetők meg, mi több, a pincérek – termeszetesen gyalogosan – pedig szintén a bicikliúton haladva teljesíthetik a rendelést.

Mindez a gyakorlatban így fest:

false

 

Fotó: A szerző felvételei

Vagy így, majd így:

false

false

Ezek után valóban a kegyetlenség csimborasszója, ha az arra járó biciklista, élve helyzeti előnyével és jogaival, lecsengeti a szerencsétlen gyalogost, pedig az csak egyszerűen haladni szeretne.

És hogy teljes legyen a káosz, tekintsék meg azt is, hogy néz ki ennek az útszakasznak a vége. Ezt már valóban másként értelmezni, mint úgy, hogy a gyalogos veszélyes kalandjainak jutalma a jól megérdemelt happy end, a bicikliút ugyanis egy gyepben (!) végződik.

false

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.