A Magyar Nemzet szerint jobb is, hogy nincs kétharmad

  • narancs.hu
  • 2015. február 23.

Villámnarancs

A mai vezércikk azt is megmondja, mit kellene tennie Orbán Viktornak. Forr az belvilág bús tengere.

A Magyar Nemzet függetlensége vitán felül áll, ezt maga a tulajdonos mondta, mielőtt mindenkit kirúgott, aki nem engedelmeskedik neki. A független napilap mai vezércikkét a lelkiismeretes Szerető Szabolcs jegyzi, aki a Simicska médiabirodalma körüli kalamajka egyik legeredetibb döntését hozta, amikor a lelkiismereti okokból elkövetett felmondás után lelkiismereti okokból visszatért a laphoz.

A független és lelkiismeretes vezércikk gondosan mérlegel: az ellenzék győzelme szimbolikus jelentőségű, gyakorlati következménye viszont nincs, hiszen „kellő fegyelemmel a szavazáson részt vevők kétharmados többsége ezután is biztosítható egy-egy döntésnél a parlamentben; az meg aligha válik a magyar demokrácia kárára, ha az alaptörvény módosítása egyeztetési kényszerrel jár”.

Az elemzés lényeglátó megállapítása szerint a veszprémi szavazók nem az ellenzékre szavaztak, és nem is Kész Zoltán karizmája vonta őket bűvkörébe, hanem „egyszerűen az lebegett a szemük előtt, hogy nem fideszes, és esélyesnek látszott a győzelemre”.

A jobboldali média zászlóshajója hasznos tanácsot is ad Orbán Viktornak: „A miniszterelnöknek – ha úgy ítéli meg – hatalmában áll korrigálni a kormány politikáján, személyi változtatásokról is szabadon határozhat. Ésszerű lenne lépnie, hiszen a Fidesz–KDNP támogatottságának eróziója kezd elgondolkodtató méreteket ölteni.”

A fenti állítások nagy részével akár egyet is lehetne érteni – de már rég nem az a kérdés, hogy a Magyar Nemzet elemzései mennyire lényeglátóak és igazak. A Magyar Nemzet már régóta üzenőfüzet – sokáig Orbán Viktor keze alá simult, de egy ideje már Simicska Lajos véleményét igyekszik belőle kihámozni a nagyérdemű.

Persze lehetne ezt úgy is csinálni, hogy Simicska Lajos telefont ragad, és lenyilatkozza a sajtónak, kiket szeretne kibaszatni a kormányból. De lássuk be, ez így sokkal szórakoztatóbb és tanulságosabb.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.