Lesz-e emléktáblája a baltás áldozatának? Itt? – Így hárít a Honvédelmi Minisztérium

  • narancs.hu
  • 2015. február 22.

Villámnarancs

Az utóbbi idők egyik legsötétebb szégyenfoltja az országon kétségkívül a baltás gyilkos ügye. Ráadásul a gyalázat folytatódik, s új elemekkel bővül.
Amikor még láncot hodott

Amikor még láncot hordott

Fotó: MTI

Tegnapelőtt volt a baltás gyilkos hírhedt bűncselekményének tizenegyedik évfordulója. Dióhéjban: 2004-ben a NATO „Partnerség a békéért” című programján Magyarországon tartózkodó azeri katona, Ramil Safarov éjjel egy baltával agyonverte alvó örmény csoporttársát. A magyar bíróság elítélte, majd az illetékes minisztérium kiadta Azerbajdzsánnak, ahol hősnek kijáró ünnepléssel fogadták az orgyilkost. A szégyen azóta is velünk van, a felelősök egykedvűen vonogatják a vállukat, és óvatosan fölfelé mutogatnak.

És most itt ez az emléktáblaügy, amiben valaki megint hazudik.

„Tavaly, amikor honfitársunk tragikus halálának 10. évfordulója volt, írásos kérelmet küldtünk a Honvédelmi Minisztériumnak (HM), hogy engedélyezzék az emlékplakett kihelyezését a laktanyára, ahol a tragédia történt. Egy év telt el azóta, de választ sem kaptunk – tudta meg a Bors Nikoghos Hakobyantól, az Országos Örmény Önkormányzat elnökhelyettesétől.”

A lap természetesen megkérdezte a HM-et is. A válasz, nos, akár ki is található: „A Honvédelmi Minisztériumot semmilyen formában nem keresték meg az emléktábla felállításával kapcsolatban.”

Ja, basszus, biztos elkallódott valahol, vagy a postás egyszerűen lusta volt elmenni egészen a minisztériumig. Nap mint nap történik ilyesmi…

A Bors annak is utánament, hogy mindennek a fatális szerencsétlenségnek lehet-e köze az azeriekkel tavaly megkötött „stratégiai partnerségi” szerződésünkhöz? Ugyan, már! Semmi a világon!

Tehát minden tiszta, azért nem lesz tábla a tetthelyen, mert nem érkezett „megkeresés”. S a legkevésbé sem azért nem lesz, mert bármit is írnának rá, az a tábla azt jelentené jelenkornak, utókornak, mindenkinek: valakik egyszer eladták az ország becsületét pár fillér ígéretéért.

Hogy kik? Vállvonogatás, s óvatos mutogatás felfelé…

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.