Magyar tudósok szerint… – Orbán népszerűbb, mint valaha!

  • narancs.hu
  • 2014. december 6.

Villámnarancs

A Századvég nevű „politikai elemző központ és oktatási műhely”, a Fidesz-elképzelte tudományosság zászlóshajója most bizonyít. Lássuk, mit ókumláltak ki a magyar tudósok!

Mint azt már jeleztük, Magyarország és miniszterelnökének katasztrofális állapota miatt megfújták a riadót a Fideszben. De nem arra hívnak a harsonák, hogy javítsuk ki a bajokat, amelyeket mi okoztunk, á, dehogy. Azért indulnak harcba, hogy eltereljék a szemig érő sárról a figyelmet. Több tiszteletet a lehetetlen küldetésre indulóknak!

Szegénység, elszigeteltség, s még rosszabb kilátások. Korrupciós vádak a szövetségesek részéről, aranyórák, nagy utazások, kacsalábon forgó házak és tízéves multimilliomosok. A teljesen szétcsúszott főnök harcban-háborúban a világ jobban élő felével, s mi tagadás: nem áll nyerésre. Ezért a Fideszben mindenki kezét-lábát töri, hogy minél nagyobb hülyeséget mondva-csinálva elterelje a figyelmet – írtuk a Fidesz hülyeségi házibajnokságában harmadik helyen álló Kocsis Mátét idéző korábbi posztunkban.

Íme, itt a második helyezett, a korrupciós-kitiltási botrány középpontjában álló Századvég „közvélemény-kutatása”, mely szerint annyira szereti ma a magyar Orbán Viktort, mint még szinte soha. Vigyázat, a Heti Válaszból idézünk:

„A Századvég szerint a jelenlegi helyzet szinte teljesen ugyanaz, mint ami 2010 végén volt. Emlékeztettek arra, hogy az önkormányzati választás után akkor is csökkenni kezdett a kormányzó pártok támogatottsága: a Fidesz 2010 novemberében az aktív szavazók körében ugyanott állt, mint most.

A közleményben azt írták: néhány mutatóban a helyzet most még kedvezőbb is a Fidesz számára. Négy évvel ezelőtt a megkérdezettek 28 százaléka látta úgy, hogy jó irányba mennek a dolgok az országban, most ez a szám 32 százalék – közölték.

A Századvég kutatása szerint Orbán Viktor kormányfői megítélése is kedvezőbb ma: míg 2010 decemberében a megkérdezettek 39 százaléka volt pozitív véleményen a miniszterelnökről, most a válaszadók 46 százaléka.”

Értjük mi, hogy attól félnek, majd a helyzet elmérgesedése esetén esetleg ők lesznek a korrupciós-kitiltási ügy bűnbakjai, de ennyire azért nem kellene túlteljesíteni. Mindenesetre a „felmérésből” három kérdés következik a napnál is világosabban (már azon túl, hogy komolyan gondolták-e, mert az tuti):

1. Elhiszi-e ezt Orbán Viktor?

2. Elhiszi-e ezt bárki?

3. Tényleg úgy tudja a Századvég, hogy Magyarország kormánya – válaszul az amerikai kitiltásokra – a valóságot tiltotta ki az országból?

Hamarosan jön az aranyérmes!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.