Visszhang: film

007 Nincs idő meghalni

  • - kg -
  • 2021. október 6.

Visszhang

Az örök dilemmák között is előkelő helyen szerepel, hogy hogyan nézzünk Bond-filmet.

Méregessük az előzőkhöz, hogy melyiknek mije nagyobb, vagy nézzük úgy, mint egy közönséges eleje-közepe-vége mozit. Ha a kettőt egyszerre próbáljuk, abból olyan ellentmondásos, bár vicces megállapítások születhetnek, mint a „nagyszerű, de vontatott”, „izgalmas, csak a főgonosz béna”, vagy a „sosem volt még ilyen érzelmes, de olyan gépies”. Egy ideje neves filmművészek piszkálnak bele a megbondhatatlan Bond-formulába, Sam Mendes például kis híján igazi filmmé rántotta össze a Skyfallt, hogy második nekifutásra már feladja: a Spectre-ben egyik öltönyös akciójelenet követte a másikat, ahogy az rendjén is van.

Az USA-ból berántott Cary Joji Fukunaga (a True Detective első évadjának rendezője) is megpróbálkozik a filmszerűséggel, és mivel ez Daniel Craig utolsó Bond-filmje, hagyják a színészt hosszabb, összefüggő mondatokban beszélni. Sőt, olyan helyzetekbe hozzák, mint még soha: már-már az IKEA-katalógus családiassága érződik egy-egy jeleneten. Van ebben a domesztikáltabb Bondban valami, akár egy spinoff filmet is megérne, hogy csak horgászik, árvákat tanít, és a fogselymével bajlódik egy rakétakilövésre használt barlangban. Ám azzal bíbelődni, hogy egy-két Bond-filmmel korábban mi történt Jamesünkkel, és ez mostanra hogyan formálta át érzékeny pszichéjét, az azért már tényleg túlzás. Nem ettől lesz 21. századi a figura, hanem attól lenne, ha 89 percben elvégezné a dolgát, de 163 perc kell neki. Igaz, sosem volt még ilyen érzelmes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.