Visszhang: film

007 Nincs idő meghalni

  • - kg -
  • 2021. október 6.

Visszhang

Az örök dilemmák között is előkelő helyen szerepel, hogy hogyan nézzünk Bond-filmet.

Méregessük az előzőkhöz, hogy melyiknek mije nagyobb, vagy nézzük úgy, mint egy közönséges eleje-közepe-vége mozit. Ha a kettőt egyszerre próbáljuk, abból olyan ellentmondásos, bár vicces megállapítások születhetnek, mint a „nagyszerű, de vontatott”, „izgalmas, csak a főgonosz béna”, vagy a „sosem volt még ilyen érzelmes, de olyan gépies”. Egy ideje neves filmművészek piszkálnak bele a megbondhatatlan Bond-formulába, Sam Mendes például kis híján igazi filmmé rántotta össze a Skyfallt, hogy második nekifutásra már feladja: a Spectre-ben egyik öltönyös akciójelenet követte a másikat, ahogy az rendjén is van.

Az USA-ból berántott Cary Joji Fukunaga (a True Detective első évadjának rendezője) is megpróbálkozik a filmszerűséggel, és mivel ez Daniel Craig utolsó Bond-filmje, hagyják a színészt hosszabb, összefüggő mondatokban beszélni. Sőt, olyan helyzetekbe hozzák, mint még soha: már-már az IKEA-katalógus családiassága érződik egy-egy jeleneten. Van ebben a domesztikáltabb Bondban valami, akár egy spinoff filmet is megérne, hogy csak horgászik, árvákat tanít, és a fogselymével bajlódik egy rakétakilövésre használt barlangban. Ám azzal bíbelődni, hogy egy-két Bond-filmmel korábban mi történt Jamesünkkel, és ez mostanra hogyan formálta át érzékeny pszichéjét, az azért már tényleg túlzás. Nem ettől lesz 21. századi a figura, hanem attól lenne, ha 89 percben elvégezné a dolgát, de 163 perc kell neki. Igaz, sosem volt még ilyen érzelmes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.