Visszhang: film

A bűnös

  • - kg -
  • 2021. október 6.

Visszhang

Hát, ez gyors volt. 2018-ban Dánia sikeres kísérletet hajtott végre a másfél órányi feszültségfenntartás terén. 

Ez már önmagában is elismerésre méltó, ráadásul egy olyan filmmel sikerült elérni (rendezte: Gustav Möller), amelynek 84 percéből 84-ben egy koppenhágai segélyhívó központban szolgálatot teljesítő rendőrt látunk, aki egy betelefonáló megmentésén dolgozik, legalábbis azt hiszi, azon dolgozik, de ami egy percig sem kétséges: élet-halál kérdésről van szó. Egy helyszín, egy szereplő (elenyésző asszisztenciával) és a külvilág hangjaiból lassan összeálló teljes kép. Volt nagy csavar is, akkora, hogy az egy Shyamalant is önelégült mosolyra késztetett volna, de ezzel nem érte be a film, mert ez nem az az iskola, hanem a thrillerelemekkel dolgozó dán realizmus.

És akkor kapcsoljuk 2021-et, és akárhová nézünk, azt láthatjuk, milyen nagy színész Jake Gyllenhaal. Ha a dán diszpécsernek rossz napja volt, akkor a Gyllenhaal alakította lefokozott amerikai rendőrnek tízszeresen rosszabb van. Már a pezsgőtabletta is mérgesen oldódik fel a vízben, ilyen drámai oldódásokra utoljára a Mindhalálig zenében volt példa. És Gyllenhaal alakítása felér a tablettáéhoz: a harag, a kétségbeesés, a lelkiismeret-furdalás, a mániás tünetek és a kiégés billentyűin játszik technikásan, miközben a dán film valamennyi fordulatán végigmegyünk. Plusz közeli erdőtűz, extra adag sajt és feloldozás. Antoine Fuqua filmje a dán eredeti felől nézve kompetens másolat, önmagában ügyes thriller egy „ide figyeljetek, mekkora színész vagyok” show-val a középpontban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.