Közbiztonságról aligha lehet beszélni, az állam helyett a különböző (többnyire drog)kartellek „törvényeihez” kénytelen igazodni a lakosság nem csekély hányada, és még átfedés is van a bűnelkövetők és bűnüldözők között (minapi hír tárgyalta a főrendőr alvilági kapcsolatait). Az eltűnt emberek listája százezres nagyságrendű.
Az elmúlt évek egyik legjobb filmje volt a fesztiválkedvenc Nyom nélkül (Fernanda Valadez, 2020), amelyben egy anya indul eltűnt, vélhetőleg megölt fia keresésére, hogy megtapasztalja: van rosszabb is egy halott fiúnál – az élő. A doboz (Lorenzo Vigas, 2021) apja tömegsírból előkerült földi maradványaiért küldött tinédzser hőse is hasonló következtetésre jut, amikor a csontok mellett talált személyi igazolvány képe alapján egy idegenben véli felismerni a sosem látott szülőt, ráakaszkodik, hűséges munka- majd bűntársa lesz a sötét ügyekben érintett férfinak, végül maga is bűnelkövető. Mondhatni, hogy a két film ugyanazt a történetet meséli el, más-más szemszögből. És más-más eszközökkel. Valadez filmjében a reális történésekből épül fel egy spirituális, a külsővel párhuzamos belső utazás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
