Visszhang: koncert

Riccardo Chailly és a Filarmonica della Scala

Visszhang

A neves olasz dirigens fiatal felfedezettjét is magával hozta: az 1998-as születésű, kedves különcnek tetsző Fudzsita Mao úgy battyog a színpadra, mint egy öregember.

De mintha Rachmaninov ördögi nehézségű III. zongoraversenye sem jelentene számára kihívást. Görbe háttal gubbaszt a billentyűk felett, játéka az első tétel feléig visszafogott. Aztán jön a kadencia, és rájövünk, hogy a japán művésznek kész dramaturgiája van, amelyet inkább tudatosan, mint ösztönösen tár elénk. Borzongató az első tétel toccataszerű, kordális szólórészében gondosan alakított ritmikája, a könnyedén odarakott futamok sora. Néha úgy tűnik, Fudzsitának el kell játszania, hogy küzd, hiszen ez a Rachmaninov-opusz, ha valamiről, hát az emberi küzdésről szól. Ráadásként Chopin Hárfa-etűdjével kedveskedik a művész, oda is vannak érte a hallgatók.

A szünet után a Scala zenekaráé az osztatlan figyelmünk: csodálatosak a fúvósok, hatalmas létszámú a vonóskar, fesztelenül fészkelődnek, mintha színpadi árok takarná őket. De jól játszanak. Stravinsky rövid Gyászéneke után Prokofjev VII. szimfóniája következik, amelynek két változatát ismerjük: a végsőt, amely szolid búcsúgesztussal zárul, valamint az 50-es évek kultúrideáljának megfelelően hurráoptimista fináléval záruló eredetit. (Az anyagi gondokkal küzdő szerző meg akarta nyerni a Sztálin-díjat.) Chailly ez utóbbit vezényli, és nem lepődtem meg, hogy a közönségnek tetszett. Pedig a dicstelen szocialista utópia zenei portréját hallottuk. Patyomkin-zenét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.