Visszhang: koncert

Riccardo Chailly és a Filarmonica della Scala

Visszhang

A neves olasz dirigens fiatal felfedezettjét is magával hozta: az 1998-as születésű, kedves különcnek tetsző Fudzsita Mao úgy battyog a színpadra, mint egy öregember.

De mintha Rachmaninov ördögi nehézségű III. zongoraversenye sem jelentene számára kihívást. Görbe háttal gubbaszt a billentyűk felett, játéka az első tétel feléig visszafogott. Aztán jön a kadencia, és rájövünk, hogy a japán művésznek kész dramaturgiája van, amelyet inkább tudatosan, mint ösztönösen tár elénk. Borzongató az első tétel toccataszerű, kordális szólórészében gondosan alakított ritmikája, a könnyedén odarakott futamok sora. Néha úgy tűnik, Fudzsitának el kell játszania, hogy küzd, hiszen ez a Rachmaninov-opusz, ha valamiről, hát az emberi küzdésről szól. Ráadásként Chopin Hárfa-etűdjével kedveskedik a művész, oda is vannak érte a hallgatók.

A szünet után a Scala zenekaráé az osztatlan figyelmünk: csodálatosak a fúvósok, hatalmas létszámú a vonóskar, fesztelenül fészkelődnek, mintha színpadi árok takarná őket. De jól játszanak. Stravinsky rövid Gyászéneke után Prokofjev VII. szimfóniája következik, amelynek két változatát ismerjük: a végsőt, amely szolid búcsúgesztussal zárul, valamint az 50-es évek kultúrideáljának megfelelően hurráoptimista fináléval záruló eredetit. (Az anyagi gondokkal küzdő szerző meg akarta nyerni a Sztálin-díjat.) Chailly ez utóbbit vezényli, és nem lepődtem meg, hogy a közönségnek tetszett. Pedig a dicstelen szocialista utópia zenei portréját hallottuk. Patyomkin-zenét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.