A film elején telefonál, épp csak beestünk a történetbe, csak a jómódot és az amerikai kertvárost látjuk és a sztárt az ablakban. Látni nem látjuk, de a film másik sztárja is ott van a képben: nem a feleség, nem a gyerekek, akiket a családfő hamarosan Angliába rángat egy még pénzesebb élet reményében, hanem a lappangó feszültség. Vagyis a Lappangó Feszültség. Sean Durkin rendező vesz egy házastársi drámát, egy jól működő családi egység lassú széthullását, és olyan technikával filmezi le, mintha a ruhásszekrényben már megbújt volna a baltás gyilkos, és csak várja a megfelelő pillanatot, hogy előlépjen. Közben Jude Law befejezi a telefont, a hírekben a hivatalban lévő elnökről, Ronald Reaganről esik szó, a férj pedig az amerikai jólétből egy London környéki kastélyba költözteti szerettei kicsiny körét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
