Scott Morgan már jó ideje az elektronikus zenei univerzum egyik legizgalmasabb, és példás, szinte mániákus következetességgel alkotó ambient hangművésze. Új lemezét egy 22 tagú magyar vonószenekar 3 perces felvételéből munkálta készre: a talált zenét 7 inches maxilemezre vágta, durván összekarcolta, majd ebből mintázta ki az egyes darabok alapjául szolgáló hurkokat. De mindez csak a gyártási technológia, Loscil nevű projektje keretében Morgan ugyanis földöntúlian szép és finoman sodró zenefolyamot rakott össze a nyersanyagból, amely tematikailag, és a számcímek – Lumina, Lucida, Aura, Sol stb. – által sugallt módon is, a természetben előbukkanó fény, illetve annak tulajdonságai, attribútumai köré épült. A Clara (eredeti értelmében „fényes”, „ragyogó”) tökéletes kísérőzene lehetne a nap ciklusát követő, a kozmosz minden zugát egyszerre fürkésző megfigyelési projekthez. Hol sejtelmesen derengve, hol hullámokban terjedve, hol pislákolást idézve törnek elő a hangok, az Orta című darabban pedig finoman gyűrődő, puha lüktetés egészíti ki a hipnotikus, álomszerű textúrát. Az időtlen körforgást sugalló darabokban csupán néha történik utalás az idő metrumára: a latinul reggeli csillag jelentésű Vespera című kompozíció kettős (egyszerre metronómot és óraművet idéző) ritmikus ketyegése kivételes momentum, e környezetben szinte katartikus hatású.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
