Visszhang: lemez

Loscil: Clara

  • - minek -
  • 2021. június 16.

Visszhang

A kanadai Destroyer indie-pop-zenekar egykori dobosa és fúvósa, Scott Morgan.

Scott Morgan már jó ideje az elektronikus zenei univerzum egyik legizgalmasabb, és példás, szinte mániákus következetességgel alkotó ambient hangművésze. Új lemezét egy 22 tagú magyar vonószenekar 3 perces felvételéből munkálta készre: a talált zenét 7 inches maxilemezre vágta, durván összekarcolta, majd ebből mintázta ki az egyes darabok alapjául szolgáló hurkokat. De mindez csak a gyártási technológia, Loscil nevű projektje keretében Morgan ugyanis földöntúlian szép és finoman sodró zenefolyamot rakott össze a nyersanyagból, amely tematikailag, és a számcímek – Lumina, Lucida, Aura, Sol stb. – által sugallt módon is, a természetben előbukkanó fény, illetve annak tulajdonságai, attribútumai köré épült. A Clara (eredeti értelmében „fényes”, „ragyogó”) tökéletes kísérőzene lehetne a nap ciklusát követő, a kozmosz minden zugát egyszerre fürkésző megfigyelési projekthez. Hol sejtelmesen derengve, hol hullámokban terjedve, hol pislákolást idézve törnek elő a hangok, az Orta című darabban pedig finoman gyűrődő, puha lüktetés egészíti ki a hipnotikus, álomszerű textúrát. Az időtlen körforgást sugalló darabokban csupán néha történik utalás az idő metrumára: a latinul reggeli csillag jelentésű Vespera című kompozíció kettős (egyszerre metronómot és óraművet idéző) ritmikus ketyegése kivételes momentum, e környezetben szinte katartikus hatású.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.