Meztelen női holttestet mos partra víz, egy fáradt tekintetű, borostás férfi érkezik megvizsgálni a helyszínt. Piszkoszöld esőkabátjával és hamuszínű arcával szinte beleolvad a tájba. Kollégái megfordítják az arccal lefelé heverő nőt – a gyilkos levágta az ajkát. Adrian Panek rettentően igyekszik, hogy Lengyelországban reprodukálja a brit krimi atmoszféráját: általános fáradtság és szürkeség, a helyi gengszterek zsebében éldegélő rendőrök, sötét családi titkok, a langyos posványból vesztére kitörni vágyó fiatal nő… Bár az alapanyag nem rossz (Małgorzata Oliwia Sobczak Czerwień című krimije), a végeredmény annyira enervált és elnyűtt, hogy alig-alig tudja ébren tartani a néző figyelmét.
Az erre tett kísérleteiben Panek leginkább az explicit erőszak és szex ábrázolására hagyatkozik (talán túlzottan is nagy élvezettel lubickol, amikor a nők kínzásáról van szó). A cselekmény pedig bőségesen kínál alkalmakat: az áldozat, Monika (Zofia Jastrzębska) ugyanis mélyen elmerül a véres és perverz alvilágban. A fáradt ügyész (Jakub Gierszał) és a lány anyja, a bíróként dolgozó Helena (Maja Ostaszewska) együtt vetik bele magukat az ügy megoldásába, miközben egy régebbi gyilkosságsorozatot is felgöngyölítenek. Ostaszewska játéka kiemelkedik és ő válik a film főhősévé (talán nem is teljesen a rendező szándékai szerint): remekül bontja ki a gyász, a vágy és az akaraterő rétegeit Helena jellemében. Mellette Gierszał csak hervadozni tud, ahogy a figyelmünk is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
