Visszhang: film

A gonosz színei: Vörös

Visszhang

Elsőre azt hihetnénk, a szürke, nedves Nagy-Britanniában járunk.

Meztelen női holttestet mos partra víz, egy fáradt tekintetű, borostás férfi érkezik megvizsgálni a helyszínt. Piszkoszöld esőkabátjával és hamuszínű arcával szinte beleolvad a tájba. Kollégái megfordítják az arccal lefelé heverő nőt – a gyilkos levágta az ajkát. Adrian Panek rettentően igyekszik, hogy Lengyelországban reprodukálja a brit krimi atmoszféráját: általános fáradtság és szürkeség, a helyi gengszterek zsebében éldegélő rendőrök, sötét családi titkok, a langyos posványból vesztére kitörni vágyó fiatal nő… Bár az alapanyag nem rossz (Małgorzata Oliwia Sobczak Czerwień című krimije), a végeredmény annyira enervált és elnyűtt, hogy alig-alig tudja ébren tartani a néző figyelmét.

Az erre tett kísérleteiben Panek leginkább az explicit erőszak és szex ábrázolására hagyatkozik (talán túlzottan is nagy élvezettel lubickol, amikor a nők kínzásáról van szó). A cselekmény pedig bőségesen kínál alkalmakat: az áldozat, Monika (Zofia Jastrzębska) ugyanis mélyen elmerül a véres és perverz alvilágban. A fáradt ügyész (Jakub Gierszał) és a lány anyja, a bíróként dolgozó Helena (Maja Ostaszewska) együtt vetik bele magukat az ügy megoldásába, miközben egy régebbi gyilkosságsorozatot is felgöngyölítenek. Ostaszewska játéka kiemelkedik és ő válik a film főhősévé (talán nem is teljesen a rendező szándékai szerint): remekül bontja ki a gyász, a vágy és az akaraterő rétegeit Helena jellemében. Mellette Gierszał csak hervadozni tud, ahogy a figyelmünk is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.