Visszhang: film

A gonosz színei: Vörös

Visszhang

Elsőre azt hihetnénk, a szürke, nedves Nagy-Britanniában járunk.

Meztelen női holttestet mos partra víz, egy fáradt tekintetű, borostás férfi érkezik megvizsgálni a helyszínt. Piszkoszöld esőkabátjával és hamuszínű arcával szinte beleolvad a tájba. Kollégái megfordítják az arccal lefelé heverő nőt – a gyilkos levágta az ajkát. Adrian Panek rettentően igyekszik, hogy Lengyelországban reprodukálja a brit krimi atmoszféráját: általános fáradtság és szürkeség, a helyi gengszterek zsebében éldegélő rendőrök, sötét családi titkok, a langyos posványból vesztére kitörni vágyó fiatal nő… Bár az alapanyag nem rossz (Małgorzata Oliwia Sobczak Czerwień című krimije), a végeredmény annyira enervált és elnyűtt, hogy alig-alig tudja ébren tartani a néző figyelmét.

Az erre tett kísérleteiben Panek leginkább az explicit erőszak és szex ábrázolására hagyatkozik (talán túlzottan is nagy élvezettel lubickol, amikor a nők kínzásáról van szó). A cselekmény pedig bőségesen kínál alkalmakat: az áldozat, Monika (Zofia Jastrzębska) ugyanis mélyen elmerül a véres és perverz alvilágban. A fáradt ügyész (Jakub Gierszał) és a lány anyja, a bíróként dolgozó Helena (Maja Ostaszewska) együtt vetik bele magukat az ügy megoldásába, miközben egy régebbi gyilkosságsorozatot is felgöngyölítenek. Ostaszewska játéka kiemelkedik és ő válik a film főhősévé (talán nem is teljesen a rendező szándékai szerint): remekül bontja ki a gyász, a vágy és az akaraterő rétegeit Helena jellemében. Mellette Gierszał csak hervadozni tud, ahogy a figyelmünk is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.