Visszhang: film

A gonosz színei: Vörös

Visszhang

Elsőre azt hihetnénk, a szürke, nedves Nagy-Britanniában járunk.

Meztelen női holttestet mos partra víz, egy fáradt tekintetű, borostás férfi érkezik megvizsgálni a helyszínt. Piszkoszöld esőkabátjával és hamuszínű arcával szinte beleolvad a tájba. Kollégái megfordítják az arccal lefelé heverő nőt – a gyilkos levágta az ajkát. Adrian Panek rettentően igyekszik, hogy Lengyelországban reprodukálja a brit krimi atmoszféráját: általános fáradtság és szürkeség, a helyi gengszterek zsebében éldegélő rendőrök, sötét családi titkok, a langyos posványból vesztére kitörni vágyó fiatal nő… Bár az alapanyag nem rossz (Małgorzata Oliwia Sobczak Czerwień című krimije), a végeredmény annyira enervált és elnyűtt, hogy alig-alig tudja ébren tartani a néző figyelmét.

Az erre tett kísérleteiben Panek leginkább az explicit erőszak és szex ábrázolására hagyatkozik (talán túlzottan is nagy élvezettel lubickol, amikor a nők kínzásáról van szó). A cselekmény pedig bőségesen kínál alkalmakat: az áldozat, Monika (Zofia Jastrzębska) ugyanis mélyen elmerül a véres és perverz alvilágban. A fáradt ügyész (Jakub Gierszał) és a lány anyja, a bíróként dolgozó Helena (Maja Ostaszewska) együtt vetik bele magukat az ügy megoldásába, miközben egy régebbi gyilkosságsorozatot is felgöngyölítenek. Ostaszewska játéka kiemelkedik és ő válik a film főhősévé (talán nem is teljesen a rendező szándékai szerint): remekül bontja ki a gyász, a vágy és az akaraterő rétegeit Helena jellemében. Mellette Gierszał csak hervadozni tud, ahogy a figyelmünk is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.