„Ez a vers / egy város maradéka” – olvashatjuk a zárlatban, és a kötet végig bennünk motoszkáló kérdése rögtön az, hogy milyen hagyományok és támpontok mentén igazodhatnánk el ebben a zsúfolt szövegvárosban. Hogy hol kezdődik és meddig tart ez a vers, mi lehet ez a könyv valójában? Narratív szálakkal átszőtt verseskötetet, formailag és nyelvileg is igen sokszínű elbeszélő költeményt, prózavers-regényt, esetleg (poszt)modern eposz(töredék)et olvasunk? Talán mindezt egyszerre, talán egyiket sem. A megannyi különböző hangot megszólaltató szerepvers és az ezeket összefűző, könnyedén lírába forduló prózai szakaszok sok tekintetben építenek a mitikus történetmesélés dinamikáira, miközben arra is rámutatnak, mennyi minden elvész az írás, a rögzítés által. Titokzatos szereplőink – Landers, Werdiewend, Marco és a „rettegett hadúr” ellen szervezkedő többi ellenálló – egy kérdéses eredetű könyvecskében leírtak valóságalapját kutatják, Eyyeryang legendáját és a kvantumhajó megépítéséhez szükséges terveket, kódokat és matematikai egyenleteket bújva pedig mintha maguk is egy eposz hőseivé válnának.
A kötet saját szótárral dolgozik, és éppen azért tartogat annyi izgalmat, mert nem fedi fel a titkait. Egy rendkívül komplex világba csöppenünk, amelynek a működéséről csak sejtéseink lehetnek, és amelyhez – saját fogalmi készletünk határai miatt – az olyan leleményes szóösszetételek sokasága segít közel kerülni, mint „épületszigor”, „hiánykanyarok” vagy „kézöröm”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
