Visszhang: film

Cukormáz nélkül

  • SzSz
  • 2024. június 19.

Visszhang

A néplélek valójában az apró, hétköznapi semmiségekben rejlik...

Miközben mi még mindig futószalagon gyártjuk a nemzetiesch történelmi mozikat, a tengerentúlon már rég rájöttek, hogy a néplélek valójában az apró, hétköznapi semmiségekben rejlik; amit hordunk, amivel játszunk – és persze amit eszünk. A Nike, a Tetris, a Barbie és a csípős Cheetos csipsz után itt van tehát egy itthon jobbára ismeretlen, ám az Egyesült Államokban ezekhez hasonló nemzetkarakterisztikával bíró étel mozgóképes története is.

A Pop-Tarts két szelet elősütött tészta, közötte valamilyen édes krémmel, amelyet leggyakrabban a kenyérpirítóban megmelegítve fogyasztanak. A Cukormáz nélkül mindezt az amerikai reggeliért folyó élelmiszeripari háborúként tálalja két cég, a Kellogg és a Post között. Mindketten elsősorban müzlikben erősek, ám gőzerővel folyik a fejlesztés, mi legyen a következő nagy durranás, amely napindítónak a narancslé mellé kerül. Az elmúlt évek product-filmjeivel ellentétben azonban mindezt csak annyira kell komolyan venni, mint a reggelire szánt pelyhek vitamintartalmát: a film csak lazán kapcsolódik a valósághoz, és inkább paródiaként értelmezhető – annak viszont néhány jó ötlettől eltekintve (ilyen az, amikor az egyik cég az űrprogramhoz hasonló ízpilótákat vet be a termékfejlesztésben) cukor- és vérszegény. Mindezért rá­adásul minden idők egyik legismertebb amerikai komikusa, Jerry Seinfeld felelt. Első mozifilmes rendezői próbálkozása azonban csak szeretne olyan vicces és eredeti lenni, mint a Kellogg-alapítóról szóló Promenád a gyönyörbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.