Visszhang: film

A Majomember

  • SzSz
  • 2024. április 17.

Visszhang

„John Wick Mumbaiban” – harsogja a marketinganyag.

A Majomember büszkén vállalja, hogy Keanu Reeves köpönyegéből bújt ki: főhőse pont olyan puskát szeretne, mint amilyet John Wick használt, bosszúhadjáratában pedig kulcsszerep jut egy kiskutyának. Dev Patel rendező-főszereplő a „nagy előd” kaszkadőreit és szakértőit akarta leszerződtetni, ám a járvány közbeszólt: a határzárakon nemhogy ők, de néhány mellékszereplő és a felszerelések egy része sem jutott át, egy idő után pedig úgy kellett könyörögnie a producereknek, hogy ne állítsák le az egész projektet.

Az, hogy szenvedélyből készült, jól látszik A Majomemberen. Patel a Skins és a Gettómilliomos csillogó szemű szereplőjéből először Oscar-jelölt színésszé (az Oroszlán című 2016-os dráma), majd most ügyes kezű rendezővé avanzsált. Mint többször elmondta, szeretett volna egy kis szívet és kultúrát csempészni a lelketlen akciófilmes műfajba. Ennek megfelelően a moziban akad indiai mitológia, társadalmi egyenlőtlenség, pöffeszkedő vallási vezető, szegénység és hatalommal való visszaélés, de még egy csapat transzvesztita harcos is tiszteletét teszi. Az ő élükre áll a névtelen főszereplő, hogy bosszút álljon anyja gyilkosán, aki egész városnegyedeket rombol le, ha a korrupt hatalom úgy kívánja. Hadjárata véres, látványos, és valóban örömteli változatosságot nyújt: végre nem embertelenül izmos, fehér férfiak gyilkolják egymást tét nélkül. A Majomember persze nem állítja a feje tetejére a műfajt, ez bizony ugyanaz a bosszúfilm, amely előtt Keanu Reeves anno fejet hajtott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.