Visszhang: film

A Majomember

  • SzSz
  • 2024. április 17.

Visszhang

„John Wick Mumbaiban” – harsogja a marketinganyag.

A Majomember büszkén vállalja, hogy Keanu Reeves köpönyegéből bújt ki: főhőse pont olyan puskát szeretne, mint amilyet John Wick használt, bosszúhadjáratában pedig kulcsszerep jut egy kiskutyának. Dev Patel rendező-főszereplő a „nagy előd” kaszkadőreit és szakértőit akarta leszerződtetni, ám a járvány közbeszólt: a határzárakon nemhogy ők, de néhány mellékszereplő és a felszerelések egy része sem jutott át, egy idő után pedig úgy kellett könyörögnie a producereknek, hogy ne állítsák le az egész projektet.

Az, hogy szenvedélyből készült, jól látszik A Majomemberen. Patel a Skins és a Gettómilliomos csillogó szemű szereplőjéből először Oscar-jelölt színésszé (az Oroszlán című 2016-os dráma), majd most ügyes kezű rendezővé avanzsált. Mint többször elmondta, szeretett volna egy kis szívet és kultúrát csempészni a lelketlen akciófilmes műfajba. Ennek megfelelően a moziban akad indiai mitológia, társadalmi egyenlőtlenség, pöffeszkedő vallási vezető, szegénység és hatalommal való visszaélés, de még egy csapat transzvesztita harcos is tiszteletét teszi. Az ő élükre áll a névtelen főszereplő, hogy bosszút álljon anyja gyilkosán, aki egész városnegyedeket rombol le, ha a korrupt hatalom úgy kívánja. Hadjárata véres, látványos, és valóban örömteli változatosságot nyújt: végre nem embertelenül izmos, fehér férfiak gyilkolják egymást tét nélkül. A Majomember persze nem állítja a feje tetejére a műfajt, ez bizony ugyanaz a bosszúfilm, amely előtt Keanu Reeves anno fejet hajtott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.