visszhang: film

A szervezet

  • SzSz
  • 2024. szeptember 4.

Visszhang

A CIA, az FBI, az NSA és a többi párbetűs félelmetes és félelmetesen túlmisztifikált ügynökség mellett létezik egy másik, rejtett csoportosulás is.

Ez lenne a nem túl kreatív elnevezésű Szervezet, amely szakikból, láthatatlan, de elengedhetetlen munkásokból, hétköznapi emberekből áll. A raklapokat tologató, unott fejjel fütyörésző áruházi rakodó? Biztos, hogy a Szervezetnek dolgozik. A sárga mellényes alak, aki kihelyezi az elterelőtáblát, hogy egy pillanat alatt dugót okozzon, miközben a jelölt helyen semmiféle munkavégzés nem történik? A Szervezet tagja. Az elhagyatott házak körül ügyködő, gyanús arcú, sisakos fazon? Bizony, ő is.

Egy balul elsült akció után a gittegyletet erősítő Rox (Halle Berry) középiskolai szerelméhez, Mike-hoz (Mark Wahlberg) fordul, akinek természetesen nem kell egyebet tennie, mint megmenteni a világot. Mike egyszerű építőmunkás, épp ezért tökéletes a Szervezetnek. Két hét alatt sitty-sutty elvégzi a főleg csirkejátékszerű bátorságpróbákból álló, egyébként féléves kiképzést, és már készen is áll rá, hogy áruló Szervezet-tagok után kajtasson, mopedes üldözésekbe bonyolódjon, vagy megoldjon egy mexikói felállást, amikor mindenki mindenkire fegyvert fog. A kalandok Párizs vagy London helyett ezúttal az Isztriai-félszi­geten kulminálódnak, a szűk utcás meneküléstől a tetőkön ugrálásig minden előkerül, amit csak az akciókönyves kiskönyvek kreatív blokkokhoz előírnak az alkotóknak – a valódi izgalom azonban ugyanúgy hiányzik a moziból, mint a kémia a főszereplő páros jelene­teiből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.