E könyvében három történetet is kapunk. Megismerjük a csendőrből lett irodalomtörténész, Dienes András munkásságát, aki nagy valószínűséggel név szerint is eljutott Radnóti Miklós gyilkosaiig. Párhuzamosan olvashatunk a költő halálának körülményeiről, majd abba tekinthetünk bele, hogy milyen módszerekkel építették fel a pártállami időkben Radnóti legközelebbi barátai a kultuszt az író élete és műve köré. A 180 oldalas könyv inkább amolyan bookazine, rengeteg képpel és látványosan sokféle betűtípussal, egy ültő helyünkben végig lehet olvasni, mégis annyi információval szolgál, hogy kicsit talán közelebb kerülhetünk a jelenlegi emlékezetpolitika revíziójához. Az ugyanis, hogy a hivatalos oktatás során is „elfelejtik” azt a tényt, hogy Radnótit nem németek vagy a titokzatos „fasiszták” ölték meg, hanem a későbbi kommunista terrorba is belesimult magyarok, nemcsak azt mutatja, hogy a múltban sajnos sokat hazudtak ebben a témában, hanem azt is, hogy a mostani narratíváink is milyen messze esnek a valóságtól – turulszobrostól, világháborús emlékművestől. A könyv az elnyomó rendszerek építőiről is árnyalja a képünk. Talán eljön az az idő, amikor az iskolákban is merünk beszélni mindarról, amit ez a remek könyv oly világosan és befogadhatóan tár elénk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!