Visszhang: lemez

Aigul

Visszhang

A huszonnyolc éves orosz operaénekes, Aigul Akhmetshina pár évvel ezelőtt tűnt fel a színpadon, és kis idő alatt pontosan abban a szerepben érkezett meg, amelyben a mezzoszopránoknak legjobban kitűnhetnek.

A New York-i Metropolitan Carmen-produkciójáról csupa jót írtak a kritikusok, és elsősorban a címszereplő vibráló előadását díjazták, de az Arena di Verona, a londoni Covent Garden és a Glyndebourne Festival közönségéből sem panaszkodott rá senki.

A debütáló lemez szépen összegzi az eddig felrajzolt pályát: Bizet operájának részletein túl Massenet Wertheréből, Rossini Hamupipőkéjéből és Bellini Rómeó és Júliájából is hallunk néhány áriát, végül A sevillai borbély (Rossini) után egy megkapó egyszerűséggel tolmácsolt baskír népdallal búcsúzik a csalogány. Hangja gazdag, erős és fület gyönyörködtető, olyan, mint a legjobb mezzóknak. Rosina két számában (Cavatina, Cabaletta) újabb, könnyedebb oldalát mutatja. Persze erős túlzás, hogy a következő Maria Callast hallanánk, és nemcsak azért, mert az operaénekesek helye megváltozott a kultúránkban a 21. századra, és egyetlen énekes sem tehet szert arra az ikonikus státuszra, mint a régi nagyok. Aigul Akhmetshina olykor fölényes tökéllyel énekel sorokat, amelyekben több átélésre és személyiségre lenne inkább szükség. Az album ezzel együtt is nagyszerű bemutatkozás. Októberben az Operaházban halljuk majd énekelni egy gálaesten, amelyen egy másik fiatal üstökös, Freddie De Tommaso kapja Don José szerepét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”