Visszhang: lemez

Aigul

Visszhang

A huszonnyolc éves orosz operaénekes, Aigul Akhmetshina pár évvel ezelőtt tűnt fel a színpadon, és kis idő alatt pontosan abban a szerepben érkezett meg, amelyben a mezzoszopránoknak legjobban kitűnhetnek.

A New York-i Metropolitan Carmen-produkciójáról csupa jót írtak a kritikusok, és elsősorban a címszereplő vibráló előadását díjazták, de az Arena di Verona, a londoni Covent Garden és a Glyndebourne Festival közönségéből sem panaszkodott rá senki.

A debütáló lemez szépen összegzi az eddig felrajzolt pályát: Bizet operájának részletein túl Massenet Wertheréből, Rossini Hamupipőkéjéből és Bellini Rómeó és Júliájából is hallunk néhány áriát, végül A sevillai borbély (Rossini) után egy megkapó egyszerűséggel tolmácsolt baskír népdallal búcsúzik a csalogány. Hangja gazdag, erős és fület gyönyörködtető, olyan, mint a legjobb mezzóknak. Rosina két számában (Cavatina, Cabaletta) újabb, könnyedebb oldalát mutatja. Persze erős túlzás, hogy a következő Maria Callast hallanánk, és nemcsak azért, mert az operaénekesek helye megváltozott a kultúránkban a 21. századra, és egyetlen énekes sem tehet szert arra az ikonikus státuszra, mint a régi nagyok. Aigul Akhmetshina olykor fölényes tökéllyel énekel sorokat, amelyekben több átélésre és személyiségre lenne inkább szükség. Az album ezzel együtt is nagyszerű bemutatkozás. Októberben az Operaházban halljuk majd énekelni egy gálaesten, amelyen egy másik fiatal üstökös, Freddie De Tommaso kapja Don José szerepét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.