Visszhang: lemez

Aigul

Visszhang

A huszonnyolc éves orosz operaénekes, Aigul Akhmetshina pár évvel ezelőtt tűnt fel a színpadon, és kis idő alatt pontosan abban a szerepben érkezett meg, amelyben a mezzoszopránoknak legjobban kitűnhetnek.

A New York-i Metropolitan Carmen-produkciójáról csupa jót írtak a kritikusok, és elsősorban a címszereplő vibráló előadását díjazták, de az Arena di Verona, a londoni Covent Garden és a Glyndebourne Festival közönségéből sem panaszkodott rá senki.

A debütáló lemez szépen összegzi az eddig felrajzolt pályát: Bizet operájának részletein túl Massenet Wertheréből, Rossini Hamupipőkéjéből és Bellini Rómeó és Júliájából is hallunk néhány áriát, végül A sevillai borbély (Rossini) után egy megkapó egyszerűséggel tolmácsolt baskír népdallal búcsúzik a csalogány. Hangja gazdag, erős és fület gyönyörködtető, olyan, mint a legjobb mezzóknak. Rosina két számában (Cavatina, Cabaletta) újabb, könnyedebb oldalát mutatja. Persze erős túlzás, hogy a következő Maria Callast hallanánk, és nemcsak azért, mert az operaénekesek helye megváltozott a kultúránkban a 21. századra, és egyetlen énekes sem tehet szert arra az ikonikus státuszra, mint a régi nagyok. Aigul Akhmetshina olykor fölényes tökéllyel énekel sorokat, amelyekben több átélésre és személyiségre lenne inkább szükség. Az album ezzel együtt is nagyszerű bemutatkozás. Októberben az Operaházban halljuk majd énekelni egy gálaesten, amelyen egy másik fiatal üstökös, Freddie De Tommaso kapja Don José szerepét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."