Visszhang: film

Longlegs – A rém

Visszhang

Már az is hallott Longlegsről, aki nem akart, a filmet övező intenzív gerillamarketingnek köszönhetően.

A kampányban elhintett, zodiákus gyilkosra utaló titkosírás, A bárányok hallgatnak című korszakos thrillerrel hangsúlyozott párhuzamok mind fokozták a várakozást, nem beszélve Nicolas Cage kacéran megvillantott, velőt rázó átalakulásáról. Most már mindenki megnyugodhat, a Longlegs többet ígért, mint amennyit nyújt.

A három részre osztott film ígéretesen indul: egy kivételes hatodik érzékkel megvert FBI-ügynök (Maika Monroe) egy Oregonban évtizedek óta öldöklő sorozatgyilkos nyomába ered, aki látszólag úgy irt ki teljes családokat, hogy be sem lép az otthonukba. A rendező Osgood Perkins fokozatosan építi fel a Harker ügynök ép elméjét felemésztő megszállottságot, amellyel Longlegs nyomába ered. A varázs akkor törik meg végleg, amikor felbukkan a színen a felismerhetetlenségig elmaszkírozott és ripacskodását szabadjára engedő Nicolas Cage. A sokáig jó érzékkel rejtegetett rém zavaróan kilóg az addig felépített hűvös és fullasztó közegből, a viszonylag fegyelmezett szerkezet pedig darabjaira hullik, amikor Perkins okkultizmust, tébolyult apácákat és ördögi babákat kever a sztoriba. Monroe hősiesen küzd, hogy a soványka Clarice Starling-utánzatba életet leheljen, a glam rock-démon Cage mind hosszabb és kínosabb megjelenései pedig egyre erodálják az Ari Aster nyugtalanító stílusát egyébként meggyőzően idéző hangulatot. A Longlegs tele van emlékezetes képekkel, de a zsigerig hatoló borzongás elmarad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.