Visszhang: lemez

Alice Cooper: Detroit Stories

  • - legát -
  • 2021. június 2.

Visszhang

A 73 éves horror-mókamester első albumát Frank Zappa adta ki még 1968-ban Los Angelesben, de a virágkorszak közepén senki nem volt kíváncsi rá és az együttesére.

Cooper ezért hazaköltözött szülővárosába, Detroitba, ahol épp az olyan, hippiket megvető kemény bandáknak állt a zászló, mint az MC5 vagy a The Stooges. Ebben a közegben jobban érvényesült Alice Cooper vérgőzös színpadi show-ja, és mivel sikerült néhány slágert is összehoznia, leginkább neki köszönhető, hogy a hetvenes évek elejére divatba jött a Detroit Rocknak nevezett irányzat.

Cooper világsztárstátusa a hetvenes évek közepéig tartott. Azóta is ugyanazzal a horror-rock portékával házal, változó sikerrel, de kellő öniróniával. Új lemezét egyértelműen a detroiti aranykor ihlette, és sejtésünk szerint nem nosztalgiából, hanem afféle felvilágosító céltól vezérelve. Nyilván azoknak, akik el sem tudják képzelni, hogy valaha az ő lemeze vezette az amerikai slágerlistákat, és ma azért váltanak jegyet a koncertjére, hogy megnézzenek egy öreg bohócot. A Detroit Storieson többnyire új számok vannak, ráadásul Cooper több mint négy évtized után összetrombitálta egykori zenekarának tagjait is, de ahogy korábban annyiszor, most sem történt semmi különös. A Rock and Roll című Lou Reed-dal hardrockváltozata, illetve az egyéb, helyi érdekű feldolgozások (MC5, Bob Seger, Outrageous Cherry) sokkal izgalmasabbak a sokszor stílusparódiának tűnő saját szerzeményeknél.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.