Cooper ezért hazaköltözött szülővárosába, Detroitba, ahol épp az olyan, hippiket megvető kemény bandáknak állt a zászló, mint az MC5 vagy a The Stooges. Ebben a közegben jobban érvényesült Alice Cooper vérgőzös színpadi show-ja, és mivel sikerült néhány slágert is összehoznia, leginkább neki köszönhető, hogy a hetvenes évek elejére divatba jött a Detroit Rocknak nevezett irányzat.
Cooper világsztárstátusa a hetvenes évek közepéig tartott. Azóta is ugyanazzal a horror-rock portékával házal, változó sikerrel, de kellő öniróniával. Új lemezét egyértelműen a detroiti aranykor ihlette, és sejtésünk szerint nem nosztalgiából, hanem afféle felvilágosító céltól vezérelve. Nyilván azoknak, akik el sem tudják képzelni, hogy valaha az ő lemeze vezette az amerikai slágerlistákat, és ma azért váltanak jegyet a koncertjére, hogy megnézzenek egy öreg bohócot. A Detroit Storieson többnyire új számok vannak, ráadásul Cooper több mint négy évtized után összetrombitálta egykori zenekarának tagjait is, de ahogy korábban annyiszor, most sem történt semmi különös. A Rock and Roll című Lou Reed-dal hardrockváltozata, illetve az egyéb, helyi érdekű feldolgozások (MC5, Bob Seger, Outrageous Cherry) sokkal izgalmasabbak a sokszor stílusparódiának tűnő saját szerzeményeknél.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
