Hőse, az erősen középkorú biológiaprofesszor (Nicolas Cage végre megint egy színészi kvalitásokat igénylő szerepben) unalmas ember, szakmájában sikertelen (más arat babérokat az ő gondolataival), hallgatói ásítoznak az előadásain, a hitvesi ágy rég kihűlt, a lányai sem hallgatnak rá. Ám egyszer csak elkezdenek az emberek vele álmodni. Vadidegenek ismerik fel az utcán, reklámügynökség környékezi meg az érthetetlenül népszerűvé lett tudóst.
A különös jelenség akkor kezdi el veszélyeztetni a mit sem értő oktató (előbb munkahelyi, majd magánéleti, végül fizikai) egzisztenciáját, amikor ezek az álmok, mások álmai fenyegetők lesznek, bántalmazást, erőszakot, gyilkosságot követ el bennük az életben teljesen ártalmatlan biológus. És az imént még vele szelfiző emberek maximálisan meg vannak győződve igazukról, amikor inzultálják őt. Valójában az a fenyegető, amikor a valóságot felülírja az abszurd pszichózis, amikor a közvélekedés nem létező bűnök képzelt felelőseit kezdi üldözni – ilyen körülmények között pedig bárki lehet üldöző vagy üldözött. Az ismert történelmi analógiákon túl napjaink mások megvetésére, üldözésére ürügyet szolgáltató mániái is terítékre kerülnének, de ez az az ingoványos terület, ahová már nem merészkedik a rendező, inkább megfejeli az előzőeket egy másik bizarr ötlettel, hogy a fogyasztói társadalmat és a reklámipart ostorozhassa.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
