Visszhang: színház

Boldogságunk madara

Visszhang

Ritkán pillanthatunk bele egy előadás elkészülésének folyamatába, pedig ez az alkotóknak is segítség lehet.

A Feuer Yvette vezette Láthatáron Csoport most az új produkciójuk első munkafázisába enged betekintést, hogy felmérjék, jó úton haladnak-e, így az előadás egyik főbb eleme az utána következő beszélgetés volt. Maga a darab a MOME Design Intézet jelmez specializáció mesterszakos hallgatóinak a jelmeze köré épült, akik – Szűcs Edit jelmeztervező vezetésével – kosztümöket készítettek A boldogság madara című tibeti népmeséből ihletve, hogy aztán e jelmezek egy összművészeti projektben keljenek életre. Az alkotók arra tettek kísérletet, hogy egy több mint ezeréves mesét lefordítsanak a kortárs színház formanyelvére. Az előadás két élő szereplője Feuer Yvette és Berta Csongor, akik többségében mozgásművészeti elemekkel dolgoznak.

A darabnak nincs története, a néző maga alkothat egy neki tetszőt Szálinger Balázs boldogságkeresésről szóló versét felhasználó szövegből kiindulva. Ez az igazán kérdéses eleme a produkciónak. A vita legsarkalatosabb pontja az volt ugyanis, hogy van-e egyáltalán létjogosultsága a most rendkívül divatos, történet nélküli előadásoknak. Ezt többen megúszósnak tartották, mondván, hogy ennyire nem szabad elengedni a nézők kezét, igenis kellenek a kapaszkodók. És itt lett világos, miért jó egy ilyen beavató szeánsz. Kíváncsian várjuk, hogy az alkotók merre mennek majd tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.