VERZIÓ 20.: Visszhang

Élek, mint bárki más

Visszhang

Egy film mindig a nézőjében futó narratíva szerint alakul, így történhet, hogy egy családi házivideó-gyűjtemény egyszerre lehet idilli vígjáték és pszichothriller a saját elméjébe szoruló anyáról.

 

Jean-Louis Cros rendező minden lehetséges pillanatot megörökített a gyerekei életéről, a születés fenséges pillanatától kezdve a hisztik hétköznapiságáig. Lánya, aki maga is rendezőnek állt, a felvételeket nézve csak felnőttként kezdi meglátni csillogó szemű anyján a depresszió jeleit. Valerie a gyerekvállalás előtt sikeres filmes sminkmester volt, gyerekei érkezésével azonban az élet olyan választás elé állította, amelynél csak egy beikszelhető tételt sorolt fel. Munkáját otthagyva főállású anya lett, ami nagyobb áldozatot követelt tőle, mint bevallható, így némán szenvedte végig az éveket. Önmagáért már csak gyerekei felnőttkorában mert tenni, ekkor viszont már csak az öngyilkosság tűnt opciónak. Bár a kísérlet sikertelen volt, az asszony csupán dohányfüstbe meredő héja maradt a felvételeken megismert egykori önmagának, ezzel egyikévé válva a depresszióban szenvedő nők millióinak.

Faustine Cros műve egészen játékfilmszerű élményt nyújt, aminek nemcsak az anya vászonra illő arca lehet az oka, de az is, hogy szinte didaktikus, ahogy a melankolikus nő mellé egy ennyire hurrá-optimista férfit castingolt az élet. Azért egy folytatásban arra is érdemes lenne kitérni, hogy az ő életigenlésében hol helyezkedik el az a karrierépítés, utaz­gatás és szabadság, amit csak azért élhetett meg, mert a felesége lemondott róla.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Bányai Kelemen Barna: Engem a szerelem vezérelt

A színész hat éve tagja a Katona József Színház társulatának, de sokfelé játszik, most épp a Radnótiban volt bemutatója. Az Ördög Tamással folytatott munkáról, a Tarnóczi Jakab-féle Extázisról és a Mohácsi testvérekről is beszéltünk vele, s persze szó esett a filmezésről is.