VERZIÓ 20.: Visszhang

Élek, mint bárki más

Visszhang

Egy film mindig a nézőjében futó narratíva szerint alakul, így történhet, hogy egy családi házivideó-gyűjtemény egyszerre lehet idilli vígjáték és pszichothriller a saját elméjébe szoruló anyáról.

 

Jean-Louis Cros rendező minden lehetséges pillanatot megörökített a gyerekei életéről, a születés fenséges pillanatától kezdve a hisztik hétköznapiságáig. Lánya, aki maga is rendezőnek állt, a felvételeket nézve csak felnőttként kezdi meglátni csillogó szemű anyján a depresszió jeleit. Valerie a gyerekvállalás előtt sikeres filmes sminkmester volt, gyerekei érkezésével azonban az élet olyan választás elé állította, amelynél csak egy beikszelhető tételt sorolt fel. Munkáját otthagyva főállású anya lett, ami nagyobb áldozatot követelt tőle, mint bevallható, így némán szenvedte végig az éveket. Önmagáért már csak gyerekei felnőttkorában mert tenni, ekkor viszont már csak az öngyilkosság tűnt opciónak. Bár a kísérlet sikertelen volt, az asszony csupán dohányfüstbe meredő héja maradt a felvételeken megismert egykori önmagának, ezzel egyikévé válva a depresszióban szenvedő nők millióinak.

Faustine Cros műve egészen játékfilmszerű élményt nyújt, aminek nemcsak az anya vászonra illő arca lehet az oka, de az is, hogy szinte didaktikus, ahogy a melankolikus nő mellé egy ennyire hurrá-optimista férfit castingolt az élet. Azért egy folytatásban arra is érdemes lenne kitérni, hogy az ő életigenlésében hol helyezkedik el az a karrierépítés, utaz­gatás és szabadság, amit csak azért élhetett meg, mert a felesége lemondott róla.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.