Visszhang: lemez

The National: Laugh Track

Visszhang

A két testvérpárral is büszkélkedő The National a tavasz folyamán adta ki First Two Pages of Frankenstein című albumát.

Szűk fél év elteltével pedig már elő is rukkolt a folytatással. A Laugh Track dalai részben az előző album sessionjei, részben a koncertek soundcheckjei során születtek. A borítók szinte megegyeznek, zeneileg pedig annyi a különbség, hogy az együttes a Frankensteinnel ellentétben ezúttal rockosabb, organikusabb hangzásra törekedett, különösen ami a dobokat illeti.

Aaron Dessner gitáros-zeneszerző szerint nagyon jó fázisban vannak, a Laugh Track pedig – az ő szavait idézve – valaminek a vége, illetve valami másnak a kezdete; de hogy minek, arra nem tért ki. A zenekar hozza a szokásos színvonalat, megnyugtató hallgatni Matt Berninger baritonját, és a végeredmény egy hajszálnyival erősebbnek tűnik a tavaszi albumnál. Akad két kissé gyengébb szám (a már tavaly kiadott, Bon Iverrel közös Weird Goodbyes, valamint a Rosanne Cash vendégénekével kísért Crumble), kapunk egy adag átlagosan jó, tipikus National-dalt, illetve néhány kiemelkedő darabot. Az utóbbi kategóriába tartozik a dinamikus Deep End, az izgága ritmikával bíró Turn off the House, a Dessner szerint a Grateful Deadet a krautrockkal házasító Space Invader, a remek szöveget tartalmazó Hornets, végül a lemezt záró, közel nyolcperces és ehhez mérten kellően monumentális Smoke Detector. Az ember örülne egy kicsit több libabőrnek, de a National így is köröket ver a kortárs mezőnyre, ennél sokkal többet pedig nehéz elvárni manapság.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.