Egy évtizedeken át a saját spermáját használó nőgyógyász, Quincy Fortier (és számos leszármazottja) történetét mesélte el. De mivel mindig van feljebb (vagy lejjebb), Jonathan Jacob Meijer sztorija is a képernyőre kívánkozott. Az Apánkkal a Netflix már adott ízelítőt abból, hogy milyen, amikor egy narcisztikus férfi megrészegül saját – szó szerint – megtermékenyítő hatalmától, amelyet semmilyen törvényi rendszer nem korlátoz, lévén a gyermeknemzés mindenki alapvető emberi joga. Az erre való képesség azonban aránytalanul oszlik el, és épp ezt használják ki a Fortier-hez hasonló szélhámosok.
A holland spermadonor (az alig szabályozott nemzetközi spermabankoknak hála) egész világra kiterjedő tevékenysége a Netflix háromrészes szériájának szenzációhajhász tónusai nélkül is hajmeresztő. Több ezer gyermeke lehet világszerte, több száz csak Hollandiában. A saját gyermek iránti vágytól és Meijer szőke loknijaitól elvakult nők kezdetben a fellegekben járnak, de némi közösségi médiás nyomozás után egyre sötétebb bugyrai tárulnak fel Meijer hazugságainak (mindkét felet fűti némi eugenikus hagymáz). Saját állítása szerint merő altruizmus motiválta, azonban bizarr filozófiai eszmefuttatásokkal megtámogatott megszállottsága mást mutat. Az átejtett anyák kitartása és egy precedens értékű ítélet révén őt ugyan sikerül megállítani, de rejtély, hogy hány hozzá hasonló őrült lehet még a világban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
