Visszhang: lemez

Barkóczi Noémi: Dolgom volt

Visszhang

Az animátorként is dolgozó dalszerző-énekesnő négy év után jelentkezett új albummal, saját bevallása szerint a kihagyás oka, hogy alkotói válságba került, és nem tudott megfelelni a magával szemben támasztott elvárásoknak.

De a karantén alatt sikerült megtörni a jeget, az újrakezdésben két zenésztársa, az ezúttal basszusgitáron játszó Szőke Barna (The Qualitons, MYGL), valamint Gulyás Kristóf dobos (Mïus, Jazzékiel) volt a segítségére. A lazább vázlatokból hármuk közös munkájával született meg a kész album. A 2017-es Linóleum EP-hez képest újdonság, hogy a hegedű kikerült a képből, viszont most először megjelent az elektromos gitár, ami egészen új színt hozott be az eddig tisztán akusztikus hangzásvilág mellé. A lemez két szélsőség között egyensúlyoz, akad olyan szám, például a Szópárbaj, amely hangulatában a korábbiakat idézi, a Belső udvart viszont a dinamikus gitár- és dobtéma az eddigi legerősebb húzású dallá teszi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.